KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkosság az Orient Expresszen

Kovács Patrik

Murder on the Orient Express – brit, 1974. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Albert Finney, Lauren Bacall, Martin Balsam. Forgalmazó: Bontonfilm. 128 perc.

 

Bár Sidney Lumet szűkebb értelemben véve sosem tartozott a Hollywoodi Reneszánsz szerzői mozidirektorai közé, néhány fontosabb téma mégis átívelte termékeny életművét. Kiváltképp érdekelte például, miként érvényesítheti akaratát az egyén a korrupt társadalmi intézményrendszerrel szemben, s csúcsrendezéseiben előszeretettel térképezte fel a morál, a jogszerűség, az igazságosság, s más egyéb, elsőre szilárdnak tetsző elvek ütközőzónáit (Tizenkét dühös ember, Kánikulai délután, Hálózat). Némileg tompítottan, ám e motívumok az Agatha Christie kultuszregényéből forgatott Gyilkosság az Orient Expresszen alkalmával is visszaköszönnek.

Hercule Poirot (Albert Finney), a híres mesterdetektív különösen szövevényes bűnüggyel kénytelen megbirkózni: az éj leple alatt váratlanul meggyilkolják jómódú utastársát (Richard Widmark) az Európát átszelő luxusvonaton. Rövidesen az áldozat hajdani rémtetteire is fény derül, s az eset felgombolyítását csak nehezíti, hogy az utazóközönség összes tagja gyanúba keveredik. Lumet adaptációja azonban nem angolosan rideg krimi, mely kizárólag a felderítést célzó intellektuális munkára koncentrálna. A rendezőt bevallottan inkább az izgatta, miként tudná komikummal oldani az alaphelyzetből eredő feszültséget. Kísérletét siker koronázza: a diszkréten szellemes, pattogó dialógok és a pompás színészi játék együttesen elegendők a néző éberen tartásához, s a lendület akkor sem törik meg, amikor elérkezünk a félórás hosszúságú, grandiózus leleplezés-jelenethez.

A szcéna egyrészt roppant plasztikusan közvetíti a zárt térbe zsúfolódott hősök fojtogató egymásra utaltságát, másrészt hangnemcsere is történik: az addig szertelen és bohó Poirot ádáz, szinte pökhendi következetességgel kezd neki a szálak elvarrásának, mígnem végül magát is erkölcsi határhelyzetbe lavírozza. Mai szemmel nézve egyébként a film tempója kissé ráérős, ez pedig főként annak köszönhető, hogy a kettős – előbb az indítékul szolgáló múltbeli eseményeket, majd az utazás előkészületeit felvázoló – expozíció túl hosszan terpeszkedik, viszont mindezért bőségesen kárpótol, hogy a forgatókönyvíró által kissé vaskos ecsetvonásokkal megrajzolt karaktereket szenzációsan alakítja az évszázad legnagyobb sztárjaiból (John Gielgud, Ingrid Bergman, Lauren Bacall) verbuvált színészgárda.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13511