KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Idegen a tónál

Horváth Eszter

L’inconnu du lac – francia, 2013. Rendezte és írta: Alain Guiraudie. Kép: Claire Mathon. Szereplők: Pierre Deladonchamps (Franck), Christophe Paou (Michel), Patrick d’Assumçao (Henri), Mathieu Vervisch (Eric). Gyártó: Les Films du Worso. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Mintha egy magazinból léptek volna elénk. Fürdőző, napozó férfiak a tóparton, ki úszónadrágban, ki meztelenül, rutinos mozdulattal fordulnak az újonnan érkező felé. Csupa test, múlt és jövő nélkül. Ideális közeg az alkalmi szexuális együttlétre vágyóknak. Francknak is állandó vadászterülete a tópart, ismeri a visszatérő arcokat – persze csak az arcokat, bemutatkozni ritkán szoktak egymásnak a húszperces partnerek. Az ismerős ismeretlenek között egy nap feltűnik egy idegen, Michel, az alfahím Tom Selleckre hajazó megtestesülése. Franck véletlenül meglesi, ahogy a férfi vízbe fojtja korábbi szeretőjét – a veszéllyel való játék azonban csak felszítja Franck szexuális vonzalmát az homme fatal iránt és viszonyba kezdenek.

Alain Guiraudie rendező mindent lecsupaszított ebben a hitchcocki alaptörténetben. Az egész filmet a tó környékén, külsőben vette föl, karaktereit nagyon egyszerű vágyak mozgatják, a tavat körülölelő, dombos-fás terület pedig beszűkíti a játékteret, ami magától értetődően válik a zárt közösség metaforájává. Hiányzik azonban Hitchcock feszültségkeltési bravúrja ahhoz, hogy ezek a sematikus karakterek életre keljenek egy olyan történetben, ami a tér-idő-cselekmény egységére törekszik.

Fontos-e, hogy az Idegen a tónál meleg férfiakról szól? Annyiban mindenképp, ahogyan a helyszín- vagy színészválasztás sem esetleges: egy állítás, amivel a film valamiféle viszonyban van. Az Adèle élete épp ezért nem leszbikusfilm, hanem egy fiatal nő felnövekvés-története. Az Idegen... ezzel szemben nem tud kilépni a melegfilm pszeudo-kategóriájából, mert karakterei legfontosabb tulajdonságának épp szexuális viselkedésüket tartja – ezt a szexualitást azonban kissé szemérmesen ábrázolja. Ez a gesztus pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a nézők figyelmét a pusztító szenvedélyről visszaterelje a szexusra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11860