KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hobbit: Smaug pusztasága

Sepsi László

The Hobbit: The Desolation of Smaug – amerikai, 2013. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Tolkien regényéből Fran Walsh, Philippa Boyens és Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Bilbo), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Thorin), Evangeline Lilly (Tauriel), Benedict Cumberbatch (Smaug). Gyártó: MGM / New Line Cinema / WingNut Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 160 perc.

A Tolkien meseregényéből felhizlalt trilógia második része már azzal lépéselőnybe került előzményével szemben, hogy nem szorul rá a hosszas expozícióra: a pár percnyi flashback után – amiben Peter Jackson ezúttal is összeköti az étkezést az információ-adagolással – a törpkommandó és segítőik máris egy orkhorda elől menekülnek, amit újfent csak egy kiadós táplálkozás követ.

A címbeli sárkány barlangjáig tartó utazás epizódfüzére ezúttal feszesebb dramaturgiát kapott, és a Smaug pusztaságában a Váratlan utazás első felét uraló infantilis humor szintúgy háttérbe szorult, aminek hála így a negyedik órányi játékidőre Jackson végre sikerrel bekalibrálta a trilógia hangvételét. Adaptációs stratégiája ugyanakkor nem változott, csak a kiugró stílustörések híján lett még szembetűnőbb: a szinte minden akciójelenethez hozzáadott orkok varacskos algoritmusként trappolnak végig a filmen, hogy Gandalf cselekményszálával együtt minél szorosabbra varrják viszonyát A Gyűrűk Urával, az önálló egységként kezelt és bőségesen kifejtett epizódok (Bakacsinerdő pókjai és tündéi, Erebor) pedig mintha egy gigaköltségvetésű minisorozat részeiként kerültek volna a mozivászonra. A leglátványosabb hangsúlyeltolódás ennek szellemében Smaugot érinti, aki a film utolsó harmadát eluralva afféle évadvégi főellenséggé, illetve karakterében és megjelenítésében is a feldolgozás legjobb figurájává válik – habár a regényben ezen a ponton még csak verbális ütközetekre került vele sor –, miközben kincsekkel teli fészke némi többletjelentést is hordoz. Az erőltetett menet a pénzhegyekig jól illusztrálja a tisztességgel, de az extrém bővítésen túl különösebb invenciók nélkül elkészített Hobbit-filmek helyét a Jackson-életműben, a finálé beizzított kohói pedig tűpontos vizuális metaforaként illusztrálják, hogy a franchise minden perce folyékony arany.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11634