KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amador

Pálos Máté

Amador – spanyol, 2010. Rendezte és írta: Fernando León de Aranoa. Kép: Ramiro Civita. Zene: Lucio Godoy. Szereplők: Sonia Almarcha (Yolanda), Celso Bugallo (Amador), Fanny de Castro (Puri), Antonio Durán Morris (Samuel). Gyártó: Reposado Producciones / Mediapro. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 110 perc.

A kortárs spanyol művészfilm excentrikus auteurjei, Almodóvar, Luna és Medem árnyékában Fernando León de Aranoa halk szavú filmdrámái visszafogott érzékenységükkel és lírai-realista ábrázolásmódjukkal hívták fel magukra a figyelmet az ezredforduló környékén. A forgatókönyvíróként korábban főleg vígjátékokon edződött rendező a Barrio – Külvárosi utcákban (1998) és a Napfényes hétfőkben (2002) hitelesen ábrázolta a társadalom perifériáján tengődő külvárosi kiskamaszok kilátástalan unalmát vagy az ötven felé munkájukkal együtt büszkeségüket is elveszített férfiak kétségbeesését, és jó dramaturgiai érzékkel váltogatta a középpontba állított kisközösség tagjaihoz kötődő történetszálakat, a barátság univerzális értékére irányítva a figyelmet.

Noha a pénztelenség problémájának társadalmi dimenziója ezúttal kissé kidolgozatlan marad, az Amadorban ugyanilyen aprólékosan kiegyensúlyozott dramaturgiával beszéli el Marcela, a fiatal bevándorlólány drámáját, aki egy öreg haldokló férfivel kötött barátságból, majd meglepő módon a férfi halálából merít erőt ahhoz, hogy megoldja válságba jutott életét, és várandósan lelépjen tudatlanságban hagyott férjétől. Míg a finom humort sem nélkülöző forgatókönyv ügyes kihagyások, összetett mellékszereplők és kétértelmű jelenetek segítségével vezeti a nézőt az orránál fogva, fenntartva a nem túlságosan összetett sztoriban rejlő feszültséget, a korábbi filmek kellemesen melankolikus hangulata és jól eső humanizmusa az Amadorban túláradó költői szimbólumokká sűrűsödik össze. A rózsák illatáról, a felhők szépségéről, a sellőkről, Isten szégyenéről és életünk kirakósának elkallódott darabjairól szóló, a kelleténél többször ismételt eszmefuttatásokkal nem csak az a probléma, hogy bőven átlépik a giccshatárt, de ráadásul a banalitás árnyékát vetik egy különleges barátság átélhető történetére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10710