KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kiságyúk

Galambos K. Attila

Sprængfarlig bombe – dán, 2006. Rendezte: Tomas Villum Jensen. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Mads Thomsen. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Ulrich Thomsen (Tonny Jensen), Nikolaj Lie Kaas (Claus Volter), Mille Dinesen (Pernille Jepsen), Line Kruse (Klara). Gyártó: Nordisk Film. Forgalmazó: GrantFilm. Feliratos. 90 perc.

 

 „Mestermű”, hirdetik a plakátok a berlini fesztivál díjnyertes alkotását, a Gyilkost. Tony arca felderül, talán mégsincs elcseszve a nap, amelyre oly régóta várt. Hiszen hosszas tárgyalások után újra láthatja gyerekeit, igaz havonta csak egyszer, öt rövid óra erejéig. A közös családi mozizás mégsem sikerül. A Gyilkos ugyanis művészfilm, a szeméttelep segédmunkása és gyermekei szűkölve menekülnek, de ezzel nem zavarnak senkit: eleve hárman voltak a tágas teremben. Tonynak elborul az agya, szétveri a mozit. A láthatásnak annyi, marad a bosszú. Vissza kell szerezni az elcseszett délutánra költött pénzt, és persze ki mástól, mint a művészfilmes direktortól? A konfliktus nem marad el, Tony pedig kórházban köt ki. Milliós kártérítésre számíthat, de ő inkább társrendező lenne, megmutatná a ficsúrnak, hogy is kell filmet készíteni.

Innen lehetne igazán érdekes a Kiságyúk, de sajnos a művészfilm-közönségfilm közötti áthidalhatatlan ellentét szatirikus, szórakoztató bemutatása a kétségkívül ígéretes és kacagtató expozé után leül és kifullad. Mert a rendező, a színészként – pici színészként – ismert Tomas Villum Jensen és a forgatókönyvíró, a rendezőként is sikeres Anders Thomas Jensen egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy harsány bohóckodás legyen-e a végkifejlet (mint a hagyományos dán népi vígjátékokban) vagy esetleg finomabb, a művészi filmkészítés mestereit is értően kritizáló munka. Egyik se lett belőle, így a filmben elkészült film és a mozikba kerülő alkotás nemcsak a címbeli azonosság miatt hagy bennünk egyformán hiányérzetet. Az első félóra helyenként szellemes von Trier alázása, valamint Ulrich Thomsen arcszőrzete sok mindenért kárpótol, és az is kiderül, hogy az elfogult kritikus dicsérete – vagy éppen fanyalgása – köszönő viszonyban sincs a nézettséggel. Ezt persze tudtuk eddig is: a Kiságyúkat negyed millióan látták Dániában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9928