KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tenger zúgása

Géczi Zoltán

Umi ga kikoeru – japán, 1993. Rendezte: Tomomi Mochizuki. Forgalmazó: Best Hollywood. 70 perc.

 

A Miyazaki Hayao és Takahata Isao által létrehozott Studio Ghibli lassanként harminc éve szilárd referencia az animációs műhelyek világában, A tenger zúgása azonban két okból is kakukktojása az impozáns cégkatalógusnak: ezt az animét nem az alapító atyák valamelyike rendezte, ráadásul moziforgalmazás helyett a Nippon Television Network megrendelésére készült.

Az 1980-as évek egyik legsikeresebb japán írónőjének, a tavaly eltávozott Himuro Saekónak azonos című regényét egy rutinos direktor, Mochizuki Tomomi adaptálta rajzfilmre a stúdió hírnevéhez méltó technikai színvonalon, biztos érzékkel rekonstruálva a romantikus kamaszlektűr hangulatát, egyszersmind igazodva a jól fókuszált célcsoport természetes igényeihez. A jellegzetesen japán kikamaszodás-sztori pont annyira shonen, mint shojo; a fiúkat és a lányokat egyformán megérintve mesél az identitásproblémákkal és hormonális diszfunkciókkal sújtott szindrómáról, amelyet leginkább egészséges tinédzserkorként lehet meghatározni. A nagy gonddal ácsolt emocionális hullámvasút ábránd és reményvesztettség, bársonypuha szentimentalizmus és forrongó indulatok között suhan, s mivel mívesen megrajzolt figurái mindvégig természetesen cselekednek, képesek szimpatikus jellemek maradni. A cselekmény hátterében felsejlik a tradicionális Japán és az 1990-es évek elejének J-pop kultúrája, miként a helyi gimnazistákat kínzó dilemma is megmutatkozik: a főszereplők próbálnak igazodni a biztonságot garantáló társadalmi szabályokhoz, illetve lázadni a szigorú szociális kód ellenében. A dramaturgiát erősítik a kicsi, de biztos kézzel véghezvitt bravúrok, amelyeknek köszönhetően a film egyetlen percre sem válik feszengős osztályfőnöki órává, nagyképűen előadott példabeszéddé.

Mochizuki Tomomi értő módon párosította össze a formát a tartalommal, és az intelligens szerkesztésnek köszönhetően képes volt az éveken átívelő történetet úgy elmesélni 72 percben, hogy a cselekmény természetes dinamikája sem törik meg. A rendező egy figyelmes, csupaszív nagybácsi kedves bölcsességével regéli el a klasszikus emberi értékekről és a felnőtté válás megspórolhatatlan döntéseiről szóló drámát – szerencsések a japán kiskamaszok, hogy ilyen minőségben, közvetlen és közérthető hangon, álpedagógiai maníroktól mentesen szólíttatnak meg az animáció nagymesterei által.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9776