KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne szórakozz Zohannal

Alföldi Nóra

You Don't Mess with the Zohan – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Dugan. Írta: Adam Sandler, Robert Smigel és Judd Apatow. Kép: Michael Barrett. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Zohan), John Turturro (A Fantom), Emmanuelle Chriqui (Dalia), Rob Schneider (Salim), Robert Smigel (Yosi), Nick Swardson (Michael). Gyártó: Happy Madison / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

 

Az, hogy Adam Sandler nevetésre ösztönöz, egyesek szerint oximoron, mások szerint helytálló állítás. A bamba tekintetű komédiás ritkán lép ki a kicsinyesen infantilis lúzer szerepköréből, ezúttal azonban egyik házirendezője, Dennis Dugan és az általában minőségi színvonalat produkáló Judd Apatow segedelmével új oldalát mutatja meg: kacagtató korlátoltsága abból ered, hogy szabra zsidó.

Zohan, az izraeli terrorelhárító kommandó magas tesztoszteronszintű, hírhedt szuperügynöke épp vakációját tölti Tel-Aviv Beach-en, amikor a cég visszahívja, hogy nyakon csípje a mindenre elszánt gonosz palesztint, a Fantomot (John Turturro). Az akcióban azonban lehetősége nyílik a tetszhalálra, kapva kap hát az alkalmon, hogy új életet kezdve végre azt csinálja, amit mindig is szeretett volna: New York-i mesterfodrászként ’80-as éveket kísértő hajcsodákat varázsolni a manhattani elit fejére. Karrierje azonban nem indul olyan simán, ahogy elképzelte, első munkáját egy palesztin érdekeltségű szalonban kapja meg.

A Ne szórakozz Zohannal alapvetően a régi hagyományokra visszatekintő, kulturális sztereotípiákon és azok ütköztetésén alapuló vígjáték, melyet nemrégiben Borat támasztott fel hamvaiból. Sandler a legkisebb közös többszöröst keresve meg sem kísérli intellektuális síkra terelni humorát, régi, migrációs igényeket kielégítő tradíciókra építve, kisstílű általánosításokkal, Zohan bámulatos libidójával, fanszőrméretével, frottőrizmusával próbálja a nagyérdeműt kacagásra serkenteni, vagy éppen azzal, hogy a forrónadrágos főhős a tüzet is a nemzetének eledelével, humusszal oltja, és káprázatos hajlékonysággal két centi közelről is fejbe tud rúgni valakit. A poénok ízlelgetésére rengeteg idő áll a néző rendelkezésére, a szellős cselekményt ugyanis a tíz percig ragozott viccek bőségesen kitöltik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9571