KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Fekete Ferenc

Szabó László

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

A napokban került kezembe szakfolyóiratuk néhány száma. Bizonyára érdekli a szerkesztőséget egy kiváló magyar filmművész sorsa.

1981. július 24-én, 67 éves korában Sao Paolóban meghalt Fekete Ferenc operatőr. Legismertebb hazai munkája az Emberek a havason volt. „A háború után Olaszországba ment, majd Brazíliában telepedett le. Sao Paolóban Icsey Rezsővel „Cinebrar” néven filmvállalatot alapított a jelentős nevet vívott ki magának” – írja róla a Budapesten kiadott Új Filmlexikon. Fekete Ferenc, akinek legkiválóbb brazíliai filmje az Alberto Cavalcante rendezésében készült Félszemű Simao (Simao, o Caolho, 1952); a Szóval című brazíliai magyar lapnak adott utolsó interjújában így beszélt munkásságáról:

„Minden filmem a gyermekem volt. Mindet szerettem, hisz mocskos filmet soha nem csináltam! Természetesen voltak rosszabb és jobb gyermekeim is: az utóbbiakra vissza tudok nézni, mint „kivételezettekre”: az Emberek a havason, Isten rabjai, a Zenélő Malom, filmem XII. Pius pápáról, a Toda uma vida el 15 minutos, Simao, o Caolho... Az életet csak álmodva szabad élni. Sokszor csak egy-egy pillanat boldogság s felszabadultság adatik az embernek. Abban a korszakban, melyben én születtem, csak háború, gyűlölet, nyomor volt, s anyagi szintkülönbségek azok között, akiknek mindenük megadatott, s akiknek semmi sem. A művészet az egyetlen oázis az életben, a Sixtusi kápolna vagy Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Sajnos, ma az ifjúságot gyűlöletre tanítják, s pornográfiára vezetik... a filmben is. Szerintem a film letért igazi útjáról! Mert a filmnek feladata a puszta szórakoztatáson túl, a nevelés... Terveim között szerepel egy dokumentumfilm II. János Pál pápáról, erről a csodálatos emberről, evangelizációs munkájáról, brazíliai útjáról. Az anyag részben már meg is van, csak össze kell állítani. Utána egy filmet tervezek Carlos Gomes zenéjéről, az „O Guarani”-ról, amelyben a szereplők Brazília természeti szépségei lesznek, a csodálatos tájak... madarak, ahogy röpülnek, szállnak, lebegnek, egy-egy sirály, amint száll, száll a messzeségbe...”

Ezeket a terveit sajnos már nem valósíthatta meg.

 

Szabó László

Sao Paolo


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7196