KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tavaszi szimfónia

Koltai Ágnes

A film legfőbb erénye, hogy a főszerepet – Clara Wiecket – a kislányosan bájos Nastassia Kinski alakítja, aki Polanski Hardy-adaptációját, az Egy tiszta nőt is költészetté varázsolta. A dühös, méregtől elfúló Kinski a fiatal Katherine Hepburnre hasonlít, s nem véletlenül jut eszünkbe Hepburne: 1947-ben ő játszotta el Clara szerepét.

A Tavaszi szimfónia zenés életrajzi film, Robert Schumann gyötrelmes sorsát, a felemelkedésért és a sikerért vívott küzdelmét ábrázolja. Az operatőr, Gerard Vandenberg a XVIII. századi plain-airek és csendéletek színeiből komponálta képeit. A korabeli festészet mellett a német romantika és keserűség is nyomot hagy a filmen. Schumann nemcsak a német zene, hanem a fejedelemségekre szabdalt Németország karakteres figurája, durva és túlfinomult egyszerre.

NDK–NSZK koprodukcióban készült a Tavaszi szimfónia, rendezője az a Peter Schamoni, aki a hatvanas évek elején a nyugatnémet új film egyik vezéregyénisége volt. Schamoni az utóbbi időben keveset hallatott magáról (igaz, Paul Kleeről, életéről és munkásságáról készített képzőművészeti kisfilmjét a Magyar Televízió is bemutatta), ám a Tavaszi szimfóniát jó szívvel nem nevezhetjük kései, de érett gyümölcsnek. Pedig pazar és elegáns film; minden Hollywood-epigon ilyenről álmodik, Schamoni nem kisebb egyéniségeket nyert meg filmjének, mint Gidon Kremert (Paganini szerepében), Schumann zenéje pedig többek között Dietrich Fischer-Dieskau, Wilhelm Kempf es Ivo Pogorelich előadásában csendül fel. Feltűnik a filmben Schamoni idősebb pályatársa, a rendező Bernhard Wicki is, aki olyan méltóságteljes és megállapodott Fricken báró bőrébe bújva, hogy A híd alkotóját nehéz felismerni benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6172