KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok

Koltai Ágnes

 

Żuławski, ez az elfranciásodott lengyel rendező úgy bánik az érzelmekkel, mint Robbe-Grillet a Transz-Európa Expresszben vagy a Szép fogolynőben: spiritualizálja őket. Ha már testetlen, s épp ezért megjeleníthetetlen a szenvedély, a szenvedés, a fájdalom és az öröm, beszéljünk róla olyan elvontan, ahogy csak lehet. Határhelyzetben, szélsőségesen emelkedetten. Żuławskinál az érzelem öncél, figurái a szeretetet és a szenvedést nem egyszerűen megélik, hanem kivetítik, mintegy megformálják -harsányan és szenvelegve, mert hát mindenféle érzés „képzeletbeli jelentő”, mihelyst testté válik, sajátos felhangot kap. Az éjszakáim... úgy oldja fel az ábrázolható és az ábrázolhatatlan dilemmáját, hogy az elvont filozófiát a bűnügyi filmmel vegyíti. A hétköznapit az átlényegüléssel, a valódiságot a misztikummal.

A film a realitás, a tények megalázó vereségének esztetizáló költeménye. Hőse, a számítógép nyelvét forradalmasító mérnök egy napon megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, agyába egy makacs, öntörvényű daganat fészkelte be magát. A férfi, megadva magát a halálnak, végső őrült rohanásba kezd, talán kárpótlásként, talán vigaszként, talán jobb mián... Hozzácsapódik egy különös társasághoz, s mindvégig idegenként kíséri, követi őket, abban a tévhitben, hogy egy csodálatos hölgy ártatlan szerelmét kapja ajándékba.

Nem kapta meg, vagy nem azt kapta meg, de hát végülis mindegy. Végtére is a érzelmek spirituálisak; viszonzatlanul is érdekesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4076