KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csempész

Benke Attila

The Mule – amerikai, 2018. Rendező: Clint Eastwood. Forgatókönyv: Nick Schenk. Operatőr: Yves Bélanger. Szereplők: Clint Eastwood (Earl Stone), Bradley Cooper (Colin Bates), Michael Pena (végrehajtó), Laurence Fishbourne (DEA ügynök), Alison Eastwood (Iris), Taissa Farmiga (Ginny). Gyártó: The Malpaso Company, Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos.116 perc.

 

Clint Eastwood látszólag megszegve a tíz évvel ezelőtt bemutatott Gran Torinóval tett fogadalmát ismét színész-rendezőként jegyez egy hasonló hangvételű elégikus bűnügyi drámát. Ám A csempész sajnos nem ér fel a nagy elődhöz. Eastwood Gran Torino utáni korszakában jellemzően igaz történeteket dramatizált (Amerikai mesterlövész, Sully, A párizsi vonat). Nincs ez másképp A csempész esetében sem, mely egy Leo Sharp (a filmben Earl Stone) nevű háborús veterán esetét dolgozza fel. A civilben kertészkedő Sharp azért működhetett drogfutárként, mert idős kora miatt a környezete nem gyanakodott rá. A kilencvenhez közeli férfit 2011-ben letartóztatták, a bíróság előtt megbánta tettét, így ideális karakter egy mélabús bűndrámához. A csempész párhuzamosan mutatja be a családjától elidegenedő, a hatóságok és a drogkartell között vergődő Earl ténykedését és a kábítószerellenes DEA nyomozását egészen az elkerülhetetlen konfrontációig.

Clint Eastwood csupán látszólag szegte meg a Gran Torinó kapcsán tett fogadalmát, mivel annak hőse, Walt még tipikus Eastwood-hős, A csempész Earlje azonban már távolról sem az. Bár ő is cinikusan viszonyul a fiatal generációhoz, ám a rendező és Nick Schenk író nem áltatják a nézőt azzal, hogy a korához képest keménykötésű antihős még egy utolsó utáni hőstettet fog véghez vinni. Akár az Amerikai mesterlövészben vagy a Sullyban, Eastwood tisztességes újságíró módjára tudósít Leo Sharp hihetetlen történetéről. Bár az alkotók behozzák a túl hosszan felvezetett drogfutár szál mellé a családi elidegenedés és az elmúlás egyébként felületesen ábrázolt témáit, A csempész csupán takaréklángon pislákol, és hiányzik belőle a Gran Torino katarzisa. Eastwood bűndrámája ugyanolyan papírízű filmriport marad, mint a rendező utóbbi években készült művei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13993