KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Meztelen Juliet

Vajda Judit

Juliet, Naked – brit, 2018. Rendezte: Jesse Peretz. Írta: Nick Hornby regényéből Tamara Jenkins, Jim Taylor és Evgenia Peretz. Kép: Remi Aderfarasin. Zene: Nathan Larson. Szereplők: Rose Byrne (Annie), Chris O’Dowd (Duncan), Ethan Hawke (Tucker), Lily Newmark (Carly). Gyártó: Bona Fide Productions / Apatow Company. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.

 

Ugyanabban az évben, amikor elkezdett női regényeket vászonra adaptálni (Egy lányról, Vadon, Brooklyn), Nick Hornby saját írói munkásságában is a női szemszög felé fordult, és kiadott egy olyan könyvet, amiben egy női hőssel a középpontban tapasztalhattuk meg ugyanazt az életérzést, mint korábban a Pop, csajok satöbbiben vagy az Egy fiúrólban: az eltűnt idő feletti kesergést és a keserédes szerelem élményét. A Meztelen Juliet a negyvenes Annie története, aki ráébred: hiba volt az elmúlt 15 évet egy posványos kapcsolatban töltenie egy olyan férfi oldalán, aki jobban rajong egy elfeledett rocksztárért, mint érte, és akivel vágy és szenvedély helyett csak a közös kulturális érdeklődés köti össze. Amikor a főhősnő pasijához eljut rajongása tárgya ikonikus lemezének nyers, hangszerelés nélküli változata, A Meztelen Juliet, a páros élete örökre megváltozik – miután az albumról írt sommás véleményének köszönhetően Annie magával a rocklegendával kezd el emailezni.

A Hornby könyve alapján, a sorozatrendező Jesse Peretz által dirigált filmverzió legnagyobb erénye a szereposztása: Ethan Hawke a kiöregedett rocksztár, Rose Bryne a kiábrándult, de még vonzó Annie és Chris O’Dowd a lúzer barát szerepében mind remekelnek. Maga a film ugyanakkor csak annyiban tud kiemelkedni az átlag romkomok közül, amennyire egy hollywoodi adaptáció engedi. A Meztelen Juliet szerethető emberi meséje így is igen sokat adhat annak, aki nem ismeri a regényeredetit, de egyáltalán nem lett az a maradandó feldolgozás, mint a Pop, csajok… vagy az Egy fiúról. Talán az volt a baj, hogy az alkotók megpróbálták a lehető legszélesebb közönség számára fogyaszthatóvá tenni a filmet, így a regénytől eltérően nem hagyták magyarázat nélkül például, miért nem vállal gyereket egy nő, és elfogadható indokot kerestek Annie számára. Ennél sokkal zavaróbb a könyvben feltárt legnagyobb élethazugság megváltoztatása blikkfangos, de átgondolatlan és értelmetlen fordulattá. Ha nem akartak volna ennyire megfelelni, sokkal jobban jártunk volna. Ilyenkor jönne jól egy olyan törvény, hogy Nick Hornby műveit kizárólag Nick Hornby adaptálhatja.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13858