KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bosszúvágy

Huber Zoltán

Death Wish – amerikai, 2018. Rendezte: Eli Roth. Írta: Brian Garfield regényéből Joe Carnahan. Kép: Rogier Stoffers. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Bruce Willis (Kersey), Dean Norris (Raines), Beau Knapp (Knox), Vincent D’Onofrio (Frank), Elisabeth Shue (Lucy). Gyártó: Cave 76 / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.

 

Bár az igazságszolgáltatást önkényesen saját hatáskörébe utaló magányos fehér férfi mítosza a kezdetek óta organikus része az amerikai identitásnak, a lőporos népmese lecsupaszított, fasisztoid elhajlású nagyvárosi variánsa a hetvenes évek zűrzavarának terméke a Piszkos Harry-szériától a Bosszúvágy-filmekig. A Watergate-botrány és az elszabaduló bűnözési hullám csúcsán Paul Kersey 1974-es hadjárata fikciós szorongásoldóként működött. A felesleges szájtépés és politikai kavarás helyett egy átlagember visszavette az irányítást, majd hatékonyan takarította ki a mocskot a városból. A faék egyszerűségű kisember-fantázia persze a mai napig hatásos. A „vita helyett rend” blöffje Trump megválasztásában is fontos szerepet játszott, a fegyveres tisztogatás ma már finoman szólva ellentmondásos és érzékeny téma. Kersey régóta tervezett újjáélesztése sem véletlenül hánykolódott különböző alkotók fiókjaiban, a történetet érvényesen és izgalmasan újramesélni ugyanis korántsem egyszerű feladat. A megbízást végül a Tarantino-istálló hajdani reménysége, Eli Roth vállalta, aki az egykor szintén szebb napokat látott Bruce Willis ajakpréses arcélével próbált új életet lehelni a karakterbe, igen mérsékelt sikerrel. Pedig Roth nem is keresgél rossz helyen, mikor a mélyebb gondolatok és kommentárok helyett az exploitation szellemisége felé indul. A morbid önirónia határáról sajnos azonban mindig visszatáncol, az önfeledt trancsírozás helyett így egy komoly képpel előadott, elnyújtott, kimondottan buta tucatakciót készített. Az idei újrázás ráadásul nemcsak teljesen felesleges, de a tengerentúli forgalmazó is csúnyán mellényúlt vele. Az amerikai fegyverlobbi nedves mozgóképes álmát másfél héttel egy újabb tragikus iskolai lövöldözés után a mozikba küldeni ugyanis pont arról a fájó érzéketlenségről árulkodik, ami a korlátlan fegyvertartás fanatikus híveit is oly gyakran jellemzi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13642