KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkosság az Orient Expresszen

Kovács Patrik

Murder on the Orient Express – brit, 1974. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Albert Finney, Lauren Bacall, Martin Balsam. Forgalmazó: Bontonfilm. 128 perc.

 

Bár Sidney Lumet szűkebb értelemben véve sosem tartozott a Hollywoodi Reneszánsz szerzői mozidirektorai közé, néhány fontosabb téma mégis átívelte termékeny életművét. Kiváltképp érdekelte például, miként érvényesítheti akaratát az egyén a korrupt társadalmi intézményrendszerrel szemben, s csúcsrendezéseiben előszeretettel térképezte fel a morál, a jogszerűség, az igazságosság, s más egyéb, elsőre szilárdnak tetsző elvek ütközőzónáit (Tizenkét dühös ember, Kánikulai délután, Hálózat). Némileg tompítottan, ám e motívumok az Agatha Christie kultuszregényéből forgatott Gyilkosság az Orient Expresszen alkalmával is visszaköszönnek.

Hercule Poirot (Albert Finney), a híres mesterdetektív különösen szövevényes bűnüggyel kénytelen megbirkózni: az éj leple alatt váratlanul meggyilkolják jómódú utastársát (Richard Widmark) az Európát átszelő luxusvonaton. Rövidesen az áldozat hajdani rémtetteire is fény derül, s az eset felgombolyítását csak nehezíti, hogy az utazóközönség összes tagja gyanúba keveredik. Lumet adaptációja azonban nem angolosan rideg krimi, mely kizárólag a felderítést célzó intellektuális munkára koncentrálna. A rendezőt bevallottan inkább az izgatta, miként tudná komikummal oldani az alaphelyzetből eredő feszültséget. Kísérletét siker koronázza: a diszkréten szellemes, pattogó dialógok és a pompás színészi játék együttesen elegendők a néző éberen tartásához, s a lendület akkor sem törik meg, amikor elérkezünk a félórás hosszúságú, grandiózus leleplezés-jelenethez.

A szcéna egyrészt roppant plasztikusan közvetíti a zárt térbe zsúfolódott hősök fojtogató egymásra utaltságát, másrészt hangnemcsere is történik: az addig szertelen és bohó Poirot ádáz, szinte pökhendi következetességgel kezd neki a szálak elvarrásának, mígnem végül magát is erkölcsi határhelyzetbe lavírozza. Mai szemmel nézve egyébként a film tempója kissé ráérős, ez pedig főként annak köszönhető, hogy a kettős – előbb az indítékul szolgáló múltbeli eseményeket, majd az utazás előkészületeit felvázoló – expozíció túl hosszan terpeszkedik, viszont mindezért bőségesen kárpótol, hogy a forgatókönyvíró által kissé vaskos ecsetvonásokkal megrajzolt karaktereket szenzációsan alakítja az évszázad legnagyobb sztárjaiból (John Gielgud, Ingrid Bergman, Lauren Bacall) verbuvált színészgárda.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13511