KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Truman

Teszár Dávid

Truman – argentín-spanyol, 2015. Rendezte: Cesc Gay. Írta: Tomás Aragay. Kép: Andreu Rebés. Zene: Nico Cota. Szereplők: Ricardo Darín (Julian), Javier Cámara (Tomás), Dolores Fonzi (Paula). Gyártó: Trumanfilm. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 108 perc.

 

Cesc Gay a szerelem katalán krónikása, szóljon az bár vakációzó kamaszfiúkról (Őrültségek nyara), nagyvárosi harmincasokról (A városban) vagy házas emberek plátói románcáról (Fikció). Gay idei alkotása importálja Javier Cámarát és Ricardo Darínt a legutóbbi nagyjátékfilmjéből (Péntek Barcelonában) és csak látszólag vált témát: ezúttal egy olyan madridi színész utolsó napjait veszi szemügyre, aki a szenzualizmus jegyében töltötte el a rá kiszabott időt mind az élet, mind pedig a színház színpadán.

A Darín által elsőrangúan megformált, magányosan élő művész, Julián alakján keresztül kísérhetjük figyelemmel azt, miképpen megy az ars moriendi a létszomj roppant bilincsében élő romantikus hősszerelmeseknek. Egy Kanadába költözött, rég nem látott gyermekkori barát, Tomás (Cámara érzékeny alakításában) látogatja meg a halálos betegségben szenvedő, elvált férfit: a film cselekményét kettőjük kapcsolata strukturálja, amint hétköznapi életképeket kapunk az elbúcsúzás stációiról (például a színész Amszerdamban élő fiának meglátogatása, a címszereplő kutya elhelyezése, temetkezési ügyintézés). A Truman komoly érdeme, hogy a halmozottan melodrámabarát téma ellenére (rosszindulatú, áttétes rákbetegség hatása egy búsuló kutyával a háttérben) Gay egyaránt tartózkodik a szentimentalizmustól és az erőlködő bölcselkedéstől. Visszafogott, finomra hangolt mozija nem a grandiózus felismerésekről és bombasztikus vallomásokról, inkább a megbékélésről és az elengedésről szól egy bensőséges barátság történetébe ágyazva. Az elmúlt harmincöt évre visszatekintve úgy tűnik, hogy Ricardo Darín nemcsak a kortárs argentin, hanem az egész spanyolajkú filmművészet legkiválóbb élő színészegyénisége – már csak miatta is figyelemre érdemes a Truman emberközeli, intim jellemrajza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12570