KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sötét Torino/Mr. Milliárd

Hegedüs Márk Sebestyén

Torino nera – amerikai, 1972. Rendezte: Carlo Lizzani. Szereplők: Bud Spencer, Marcel Bozzuffi. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 105 perc.

Mr. Billion – amerikai, 1977. Rendezte: Jonathan Kaplan. Szereplők: Terence Hill, Valerie Perrine. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 89 perc.

Ahogy a páros lassan összes filmje elérhetővé válik DVD-n, a Bud Spencer-Terence Hill Gyűjtemény keretében egyre ismeretlenebb darabok kerülnek elő a két színész filmográfiájából. Most két merőben eltérő hangvételű darabbal bővül a kollekció.

Az első film, a Sötét Torino a neorealista múltú Carlo Lizzani filmje, akit már a hatvanas évek kezdete óta foglalkoztattak az aktuális társadalmi- és politikai kérdéseket bűnügyi tematikán keresztül feldolgozó filmek. Az 1968-as Milánói alvilág például a gyakran műfajként tételezett, valójában sokkal szerteágazóbb korpusszal rendelkező poliziesco egyik alapműve, amely szabadtéri felvételeivel, társadalomtudatos attitűdjével és az olasz moziban újdonságszámba menő autós üldözéseivel komoly hatást gyakorolt a szárnyait próbálgató olasz bűnügyi filmre.

Többek között Lizzaninak is köszönhető tehát, hogy a szorongással terhelt ólomévek alatt Olaszországban olyan divatossá váltak a baloldali érzelmű krimik. Ezen filmek táborát gyarapítja az 1972-es Sötét Torino is, amelyben a kizsákmányolt munkásosztályt képviselő Rosariót (Bud Spencer alakítja, aki börtönbe zárt mellékszereplőként csupán a film utolsó húsz percében aktivizálódik) gyilkossággal vádolják, de valójában egy maffiakapcsolatokkal rendelkező ingatlanfejlesztő áll az eset mögött, az igazság felderítése pedig Rosario két kisfiára vár.

A Sötét Torino a kor elvárásainak megfelelően műfaji keretben dolgozza fel szociális eredetű konfliktusait, végül azonban összeroppan ambiciózus törekvései alatt. A film gyerekmelodrámai felhangokkal tarkított krimiként nyit, és a gyereksztárok szerepeltetésének köszönhetően az érzelgős pillanatokkal sem spórol. A cselekmény előrehaladtával azonban Lizzani egyre nagyobb teret enged a poliziesco nyomasztó légkörének, a befejezés pedig váratlanul tragikus. A Sötét Torinót hangulatváltásai tehetnék izgalmassá, mégis sikertelen film, hiszen egyfelől a történet kiszámíthatósága miatt az izgalmakkal is szűkmarkúan bánik, másfelől pedig az érintett társadalmi kérdések tekintetében és a szervezett bűnözés ábrázolásában is unalmasan felületes.

Sokkal inkább a Spencer-Hill filmek hagyományait követi a Terence Hill főszereplésével készült, caprai ihletettségű Mr. Milliárd, még ha nem is olasz, hanem amerikai produkcióról is van szó, ami ennek megfelelően elsősorban amerikai előképekkel rendelkezik. A film a Váratlan örökség alapötletét keresztezi egy könnyed thrillerrel, egyes fordulataival (leglátványosabban a Grand Canyon szurdokaiban játszódó végső leszámolással) Alfred Hitchcockot idézi, a film második fele pedig bugyuta poénjaival és eszetlen autósüldözéseivel mintha a Smokey és a bandita-filmeket előlegezné. Mégis, a milliárdot öröklő, naiv Guido Falcone alakja elsősorban Terence Hill olasz filmhőseinek rokona – és még egy-két pofont is kioszt kalandjai során.

Extrák: Nincsenek. A két lemez két külön kiadvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12342