KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Super

Géczi Zoltán

Super – amerikai, 2010. Rendezte: James Gunn. Szereplők: Rainn Wilson, Liv Tyler, Ellen Page, Kevin Bacon. Forgalmazó: Cinetel. 92 perc.

Az, hogy főhősünk (Rainn Wilson) kolosszális balfék, különösebb kertelés nélkül kijelenthető: későharmincasként egy külvárosi dinerben műveli magas szinten a hamburgersütés kifinomult tudományát, szabadidejében stupid tévéműsorokat bámul, bárminemű örömet csakis szépséges felesége (Liv Tyler) mellett talál, aki kigyógyult kábítószerfüggőként az új élet illúzióját űzve kötötte össze vele életét. Amikor pedig a lány lelép egy sumák bűnözővel, emberünk hirtelenjében megvilágosodik, és kretén igazságosztóként kezd új karriert („Shut up, Crime!”); ámokfutásával igazolja Charles Bukowski tételét, miszerint az emberek nem a nagy dolgoktól, hanem a hétköznapi apróságoktól tudnak igazán megtébolyodni.

A Super a szuperhős-kultusz által keltett neurózist, a szuperhős-mítoszok fekete-fehér világképének idiotizmusát kacagja ki; eme szatíra főszereplői végtelenül frusztrált emberek, kiket a hétköznapok abszurditásai őrjítenek meg. Teszi mindezt elsőrangú szereplőgárdával: Ellen Page tündérien idióta, Kevin Bacon laza és vagány, Liv Tyler imádnivaló, ráadásul a film lényegesen okosabban használja a karaktereket és a helyzetkomikum dramaturgiai intézményét, mint a hasonló habitusú darabok (Kick Ass, Defendor). A forgatókönyv jobbra is, balra is keményen oszt: a fundamentalista keresztények, az idióta képregény-geekek, a televíziós evangelizáció (Szent Bosszúálló Krisztus!), a bugris wannabe-gengszterek mind megkapják a magukét, miközben sora veszi és kikacagja a műfaji közhelyeket is. Egyszerre infantilis és véres, vicces és szomorú, de lehetne kicsit harsányabb és lendületesebb, mert középpályán elfogy a kraft, sajnos az erős expozíció és a zsánerre vonatkozó nézői elvárásokra merészen fittyet hányó finálé közé becsúszik néhány enervált jelenet. Azonban egyenetlenségei mellett is szerethető és szórakoztató mozi, ráadásul presztízsét emeli, hogy ízig-vérig szerzői film – a Supert ugyanis A galaxis őrzőit jegyző James Gunn írta és rendezte.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12067