KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Limonádé Joe

Pápai Zsolt

Limonádovy Joe aneb Konská opera – csehszlovák, 1964. Rendezte: Oldrich Lipsky. Szereplők: Karel Fiala, Rudolf Deyl, Olga Schoberová. Forgalmazó: MOKÉP. 98 perc.

A szocialista Magyarország filmforgalmazási és mozibemutatási szisztémájának sajátossága, hogy gyakran egy nagy múltú műfaj paródiája hamarabb jutott el a közönséghez, mint a veretes klasszikusai. Amikor a Vámpírok báljával találkozott a publikum, a horrorműfaj darabjait nem ismerte; Az oroszlán ugrani készül, a Révész György által jegyzett James Bond-paródia úgy került a mozikba a hatvanas évek végén, hogy az akcióthriller zsáneréről és a Bond-filmekről a magyar nézők mit sem tudtak; A keresztapa másik arca olasz gengszterkomédia honi bemutatója 1975-ben hét évvel előzte meg Coppola korszakfordító munkájának budapesti premierjét.

A westernműfaj sem kerülte el a sorsát. Amikor bemutatták nálunk Oldrich Lipsky western-persziflázsát, a Limonádé Joe-t, a korabeli publikum a célkeresztbe helyezett zsánerről alig tudott valamit, ugyanis annak klasszikusai nem juthattak be az országba, még az olyan nagyágyúk munkái sem, mint John Ford vagy Anthony Mann. A Limonádé Joe ily módon torzította a közönség műfajtudatát: sokak szemében nem csak egyes műfaji paneleket, hanem a Vadnyugat mítoszát, sőt általában a tömegfilmek mesélés-logikáját egészében tette nevetségessé.

Mindazonáltal a Limonádé Joe máig a KGST-kultfilmek egyik legbecsesebbike – csak Magyarországon kétmillió (!) néző váltott jegyet a hatvanas évek derekán –, amely fél évszázaddal elkészülte után is őrzi a báját. A „Kolaloka limonádé” nemes lelkű ügynöke és a whiskyt terjesztő becstelen vigéc között kitörő küzdelmet elbeszélő filmet westernparódiának szokás nevezni, pedig legalább annyira – ha nem jobban – kötődik a cseh mozi hagyományaihoz, mint az amerikai vadnyugati filmek legendáriumához. A Limonádé Joe „zenés szerzői westernburleszk”, melyben Mack Sennett slapstickjei és a B-kategóriás Roy Rogers-opuszok világa találkozik Karel Zeman munkáinak, valamint az újhullám prominens darabjainak a szemléletével. A slapstick hatása a felgyorsított csetepatékban, a Roy Rogers-westerneké pedig a musicalszekvenciákban evidens (ráadásul a címszerepet adó Karel Fiala fizimiskája is Rogerset idézi), ugyanakkor Zeman inspirációját az időszakosan az avantgárddal kokettáló előadásmód és a fantasztikus elemek beemelése jelzi, míg az újhullámot a film groteszk szemlélete idézi. Ez az izgalmas keverék annak idején nem csak honfitársainkat, hanem néhány nyitottabb szívű és szemű amerikait is megszólított. A Limonádé Joe a hatvanas években az Oscar küszöbéig jutott (a fáma szerint az utolsó körben esett ki a legjobb külföldi film díjára nominált alkotások köréből), Henry Fondát pedig szabályosan megbabonázta a Karlovy Vary-i fesztiválon.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11389