KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fair Game

Tüske Zsuzsanna

Fair Game – amerikai, 2010. Rendezte: Doug Liman. Írta: Jez Butterworth és John-Henry Butterworth. Kép:Doug Liman. Zene: John Powell. Szereplők: Naomi Watts (Valerie), Sean Penn (Wilson), Ty Burrell (Fred), Sam Shepard (Sam), Noah Emmerich (Johnson). Gyártó: River Road Entertainment / Participant Media. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 118 perc.

A rendezőként és operatőrként is tevékenykedő Doug Liman már több munkájával is

helyet biztosított magának a sokoldalú tehetségek számára fenntartott első sorban. Liman a briliáns humorban vagy a sodró lendületű akcióban bővelkedő jeleneteket saját zsánerükön belül is mesterien kezeli (Bárbarátok, Bourne-rejtély), de a két műfaj közös nevezője sem okoz gondot számára (Nyomás, Mr és Mrs. Smith). Legutóbbi alkotása a politikai közeg, a titkosszolgálati háttér, a hatalom nyomásától és a kötelességtudattól megtépázott házasság, valamint az ellehetetlenítés motívumán keresztül pontosan illeszkedik a rendező utóbbi években készült munkáihoz, még azzal együtt is, hogy ezúttal két létező személy memoárjából készült, igaz történetet visz vászonra.

A Fair Game a CIA tömegpusztító fegyverek felkutatására szakosodott részlege egykori tagjának, Valerie Plame-nek megtörtént esetét meséli el: bemutatja, hogyan kerül szembe az ügynök a mindenható amerikai kormánnyal, miután saját férje, Paul Wilson egy tényfeltáró cikkben beszámol a Bush-kormány által indított iraki támadás megalapozatlanságáról.

Az igazság keresésére a hatalom a nő pozíciójának felfedésével válaszolt, ami nem csak törvényszegést jelentett, de egy egész család biztonságát, valamint két ember házasságát is veszélybe sodorta. Bár a szemszög tekintetében két egymástól eltérő alkotásról van szó, a Fair Game – a történeti hűséghez jóval inkább ragaszkodó – párfilmjévé válik az azonos témából kiinduló, 2008-as Láncra vert igazságnak, amelynek átrajzolt verziójához képest a konfliktusforrást jelentő figura ezúttal főhőssé lép elő.

Liman legújabb filmje ugyan nélkülözi a védjegyként tekinthető, látványos akciójeleneteket, ugyanakkor Sean Penn és Naomi Watts immár harmadik dráma-randevúja (21 gramm, A Richard Nixon-merénylet) a maga csöndes komolyságával sem lett kevésbé feszes, mint egy ügyesen komponált, talajvesztett hőssel dolgozó, izgalmas kémtörténet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10711