KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kedves szomszéd

Vajda Judit

Smukke mennesker – dán, 2010. Rendezte és írta: Mikkel Munch-Fals. Kép: Eric Kress. Szereplők: Sebastian Jessen (Jonas), Bodil Jorgensen (Ingeborg), Mille Lehfeldt (Anna), Henrik Prip (Anders). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 93 perc.

Az elsőfilmes, mégis biztos kezű dán rendező, Mikkel Munch-Fals filmjében a magyar címmel ellentétben nincs semmi kedves: első pillanatától kezdve a humor nélküli abszurd, bántóan meghökkentő momentumok és nyomasztó atmoszféra hatják át (az első könnyedebb jelenetre háromnegyed órát kell várnunk). E komor hangulattól átitatva négy ember – anya és lánya, apa és fia – élete tárul fel előttünk, akik valamilyen módon mind kapcsolatba kerülnek egymással. Anna és Ingeborg mindketten veszteségélményt éltek át: a lány az egyik mellét és apját, anyja a munkáját és a házastársát veszítette el. A két férfiban pedig a boldogtalan szexualitás a közös: Anders perverz mutogatós, aki parkokban rémisztgeti maszturbálva a nőket, míg gyermeke, Jonas hajléktalan férfiprostituáltként kallódik. Egy idő után azonban nemcsak Anders és Jonas, hanem valamennyien a szex felé fordulnak: valamilyen formában mind a négyen a testiségben vélik megtalálni magukat.

Mindebben azonban nincs semmi szép, örömteli vagy felszabadító; a Kedves szomszéd hősei olcsó, alantas, bizarr, lealacsonyító, szánalmas, szomorú és beteges aktusokban oldódnak fel és veszítik el egyéniségüket. Ha pedig ebből a mocsokból mégis kivirágzik valami, rendre az is piszkosnak bizonyul. A hősök a néző számára szinte végig elérhetetlenek és megközelíthetetlenek maradnak. Feltűnően sok premier plánt kapunk róluk, ezzel azonban egy cseppet sem kerülünk közelebb hozzájuk – csupán sebezhetőségüket, gyengeségeiket látjuk jobban, nagyító alatt. Ilyen előzmények után a cselekmény végén még a legapróbb pozitív inger, egy bátortalan mosoly, egy véletlen találkozás, egy tartózkodó telefonhívás is felszabadító élmény lehet, a kis túlzással boldognak nevezhető végkifejlet pedig egyenesen katartikus – annak ellenére, hogy résztvevőit mocskos kis titkok kötik össze egymással.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10598