KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A kilencedik légió

Baski Sándor

Centurion­ – brit, 2010. Rendezte és írta: Neil Marshall. Kép: Sam McCurdy. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Michael Fassbender (Quintus Dias), Dominic West (Virilus), Olga Kurylenko (Etain), David Morrissey (Bothos), Ulrich Thomsen (Gorlacon). Gyártó: Celador Films. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 97 perc.

 

Neil Marshall rendezőt pár éve még a brit horror egyik megújítójaként ünnepelték a hozzáértők, a valóban stílusos és idegtépő The Descent – A barlang után azonban egy paródiának is beillő, nagyköltségvetésű poszt-apokaliptikus hommage-filmmel (Végítélet) rombolta le a reputációját. A kilencedik légióval látszólag egy újabb műfajban próbálja ki magát – kosztümös akciófilm a Gladiátor és a 300 után szabadon –, a látványos külsőségek mögött azonban ezúttal is kedvenc alaptémáját, az üldözést-menekülést variálja, mindezt főként az üldözöttek perspektívájából bemutatva. A Démoni harcosok farkasemberei, a The Descent barlangi szörnyei és a Végítélet kannibál punkjai után ezúttal egy kelta törzs, a piktek tagjai alakítják a vérszomjas vadászok szerepét. Akik menekülnek: a Római Birodalom Britanniába vezényelt kilencedik légiójának életben maradt katonái, mélyen az ellenséges vonalak mögött rekedve, idegen terepen.

Marshall ezúttal sem bonyolítja túl a történetet (ő jegyzi a forgatókönyvet is), a játékidő nagy része epileptikus vágásokkal prezentált üldözési- és harcjelenetekből áll. Előbbiek meglehetősen fantáziátlanok (az elcsépelt „ugrás a vízesésbe” szekvenciát sem sikerült kihagyni), utóbbiak pedig szó szerint tocsognak a vérben, felülmúlva a rendező korábbi munkáinak brutalitását is. Csakhogy míg A barlang esetében a gore a horrorfilmes eszköztár hatékony eszköze volt, a felhasadó koponyák és a kiömlő belek itt csak olcsó látványosságként szolgálnak. A kilencedik légió legnagyobb baklövése azonban az, hogy nem tud, vagy nem akar olyan karaktereket teremteni, akikért a néző őszintén szoríthatna. Nem derül ugyanis ki, hogy a megszállóként érkező rómaiak – a Michael Fassbender által alakított, társainál egy árnyalatnyival szimpatikusabb Quintus Dias-t is beleértve –, mennyiben lennének különbek, mint az otthonukat védelmező piktek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10256