KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rémálom az Elm utcában I–VII.

Varga Zoltán

Nightmare on Elm Street – amerikai, 1984–1994. Rendezte: Wes Craven, Renny Harlin, Chuck Russell és mások. Szereplők: Robert Englund, John Saxon, Heather Langerkamp. Forgalmazó: FHE Hungary.

 

„Egy, kettő, Freddy érted jő” – figyelmeztet a mondóka a Rémálom az Elm utcában című 1984-es horrorfilmben, amely igen kreatívan dolgozta ki a már sokféleképpen megjelenített mumus karakterét. Az író–rendező Wes Craven leleménye túlmutat saját rossz emlékeinek és félelmeinek fölidézésén, Freddy Krueger alakjához ugyanis az álom és a valóság közötti határok eltörlésének nyugtalanító élményét társítja, s ez kínál lehetőséget arra, hogy a film meghaladja a nyolcvanas években divatos tinihorror hamar ellaposodott eszköztárát. Elsősorban a horror és a rémálmok, illetőleg a film és az álom közötti összefüggéseket kutatja, szürrealista motívumai pedig sohasem hagyják el látványosan a valósnak hitt világot – hatása éppen ebben rejlik, s ez az a banánhéj, amin elcsúsznak a folytatások. A Rémálom…-széria következő darabjai az ébrenlét és az alvás közti váltást sokkal hivalkodóbban jelzik, epizódról epizódra növekszik az olykor ötletes, de leginkább erőltetett fantáziaképek súlya, ez pedig kikezdi az első részt éltető többértelműséget. Cserébe viszont a folytatások avatják Freddyt körülrajongott horror-ikonná, bennük válik azzá a perverz showmanné, akit a debütálása csak megelőlegzett – a csípős megjegyzésekkel és fekete humorral dúsított rémálmok az utóbbi évtizedek egyik legemblematikusabb szörnyetegét rajzolták ki. Noha már a második rész is sokaknál kiverte a biztosítékot, a harmadik, negyedik és talán az ötödik résznek masszív rajongótábora van; a mélypontot jelentő hatodik tételt követően pedig ismét Craven vette kezelésbe a borotvakesztyűs rémet, s az önreflexív, metafilmi Az új rémálomban Freddy kiterjeszthette tevékenységét a szülőatyja által behatárolt kisvárosi Elm utcán túlra is, és meg sem állt Hollywoodig.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9775