KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1981/augusztus

POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Atomcsapat Power Rangers

Hungler Tímea

A Földet – hála az amerikai filmgyártás termékeny fantáziájának – újabb végveszély fenyegeti.

A felettébb előnytelen megjelenésű elvetemült Ooz ugyanis a gyanútlan építőmunkások segédletével kiszabadult tojásából, ahová több ezer évvel ezelőtt zárta be a nem kevésbé megnyerő külsejű, de annál jobb szívvel megáldott Zordon.

Ooz egyedülálló képessége, hogy málnaszínű testváladékaiból futószalagon tudja gyártani a Gonosz különféle allegorikus megjelenési formáit. A vezetésével bolygónk elpusztítására törő hadsereg válogatott díszes társaság. Van itt kérem minden: csápos mangalica, emberarcú varjú, ormányos kőhumanoid, megelevenedett ősküllőcsont, zombie-vá tett szülő. Varjakból mindjárt egész csapat.

Nyugtalanságra azonban semmi ok! Az Atomcsapat felmentőserege, a hat álomtinédzser kung-fuzik, ejtőernyőzik, görkorcsolyázik, ha kell, (varjú-)embert is öl. Zordon ősi ereje velük van.

„Mindannyiunk lelke mélyén egy állat lakik” – hangzik a végső leszámoláshoz készülődő tinédzsereknek szánt hadi tanács az opusz vége felé. Ezzel a kijelentéssel akár egyet is érthetünk. A film után már a miénkben is.