KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cloverfield

Klág Dávid

Cloverfield – amerikai, 2008. Rendezte: Matt Reeves. Írta: Drew Goddard. Kép: Michael Bonvillain. Szereplők: Lizzy Caplan (Marlena Diamond), Jessica Lucas (Lily Ford), T. J. Miller (Hud Platt), Michael Stahl-David (Rob Hawkins), Mike Vogel (Jason Hawkins). Gyártó: Bad Robot. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 92 perc.

 

Ha JJ Abramsnek, az Eltűntek és Alias sorozatok producerének és a Mission: Impossible III rendezőjének tulajdonítható valamiféle kézjegy, akkor azok a pofátlan ellipszisek. Az Eltűntek három évad óta semmi másból nem áll, csak narratív kártyatrükkökből és saját maguk farkába harapó revelációkról, a MI: III pedig nagystúdiós akciófilm-mivolta és a sorozat konvenciói ellenére az egyik leglátványosabbnak ígérkező jelenetet, a központi betörést volt képes teljesen elhanyagolni.

Ugyanez a misztikus kihagyásos szerkezet érvényesült a Cloverfield reklámjaiban – amelyek megtekintése után az internetes közönség Godzillát, Voltront vagy magát Chtulhut várta – és magában a filmben is. A szigorú személyes perspektíva használata nem új az amerikai tömegfilmben, 1947-ben az Asszony a tóban és a Sötét átjáró is ezzel kísérletezett, az Ideglelés pedig bevitte a home-videók világából a moziba a szereplőről szereplőre vándorló kézikamerát, de mindezt egy szörnyfilmben látni meglepő, hatásos és nagyrészt hihető: New York rombolása még sosem volt ilyen emberközeli.

Azaz egyszer igen, méghozzá hét évvel ezelőtt egy szeptemberi napon. Mint ahogy sok évtizeddel előtte a japán Gojira ordította a világba Hiroshima nukleáris traumáját, a Cloverfield szörnye egy totálisan idegen, józan emberi ésszel fel sem fogható pusztítás kivetülése, aminek körítése beszél egy ismeretlen eredetű veszélyről, a vele hozott fejvesztett pánikról, a fosztogatókról és a tehetetlen katonaságról, miközben nemcsak 9/11 leomló tornyait és tömeghisztériáját, hanem a Katrina hurrikán elkeseredett túlélőinek képsorait is megidézi. Még ha a történet meg bicsaklik is néhol, hogy a szörnyfilmek szokásainak behódoljon, a Cloverfield képei sokáig fognak élni gyártási idejének lenyomataként.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9359