KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísérleti gyilkosság

Varró Attila

 

A lassan 80. évfordulóját ünneplő chicagói Leopold–Loeb ügy Hitchcock 1952-es Kötele óta úgy évtizedente egyszer előmászik az amerikai filmvilág nagy kollektív tudatalattijából: a csupán intellektuális kihívásból embert ölő két meleg fiatalember megannyi zsánerköntösben bizonyíthatta már halhatatlanságát moralizáló tárgyalótermi drámától (Compulsion) karcos független filmig a New Queer Cinema vonalból (Ájulás). A 2.1-es verzió fő keletkezési oka nyilvánvaló időszerűsége, mivel másfél évvel Dartmouth és Columbine agyontárgyalt tragédiái után a hobbigyilkos ifjak témája feltehetőleg több szörnyülködni vágyó nézőt csábít a mozitermekbe, mint Elvis és a Tizenéves farkasember békés aranykorában. A Hollywoodban főként családi pszichothrillerekre szakosodott Schroeder és kockázatkerülő megbízói azonban a CNN mellett a közelmúlt Sundance-kínálatát is szem előtt tartották a Kísérleti gyilkosság megvalósításakor – sajnos csupán az aktuális trend és a színészválasztás szempontjából.

Bár a történet főhőse első blikkre a Sandra Bullock által felskiccelt neurotikus gyilkossági nyomozó (abból a bourbonivó, lakóhajós típusból), aki patakparton talált női hullájához a helyi középiskolában keres tettest magának, a filmet elsősorban az ezredfordulós Leopold és Loeb hálátlan szerepére felkért friss fiúk jelenléte uralja – és emeli hajszállal a középszerű érdektelenség határa fölé. A tavalyi indie-siker Hitetlen skinhead-fiókáját ügyesen megduplázó Gosling, valamint a Larry Clark kitűnő Bully-jában homlokegyenest ellentétes kölyök-karakterrel bizonyító Pitt összjátéka páros jeleneteikben szinte hibátlan, ezekből azonban a kelleténél kevesebb akad, mivel Sandra és társai unos-untalan betolakodnak a képbe. Igyekezzenek bármilyen keményen a srácok, orkánnal szemben igen nehéz – sematikus karaktereik, miként az egész kiszámítható alaptörténet reménytelenül divatjamúlt. A mai kamaszgyilkosok Nietzschét legfeljebb Conan szájából hallanak, és Rambót imádják Rimbaud helyett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2657