KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az élet nélkülem

Vincze Teréz

 

Alig vagyunk túl az idősödő, rákbeteg történelemtanár szarkazmussal körülbástyázott, mégis könnyfacsaró (Oscar-díjas) elmúlásán (Barbárok a kapuk előtt), itt van egy újabb opus a meghalás embert próbáló bonyodalmairól, ezúttal fiatal női főszereplőre koreografálva.

A téma persze kimeríthetetlen: az elfogadhatatlannal való szembenézés – amíg világ a világ, s benne halandó ember él – örök művészi kihívás marad. Így hát érdeklődve figyeljük a 23 éves Ann sorsát, aki munkás környezetben – anyja házának hátsóudvarában egy lakókocsiban – él két kislányával, s boldog házasságban élete egyetlen szerelmével. Egy szép napon azonban a semmiből lecsap a betegség: kiderül, hogy Ann-nek operálhatatlan, előre haladott állapotú rákja van, orvosa három hónapot ad még neki. Ann úgy határoz, eltitkolja szerettei elől betegségét, s az utolsó heteket minél teljesebben és hétköznapibban próbálja megélni, s titokban összeállít egy tízes listát arról, hogy mit kell elvégeznie-bepótolnia halála előtt.

Ez a bizonyos lista pedig igencsak felbolydíthatja érzékeny nézői lelkünket: miért akarhat egy anya lányai számára, 18 éves korukig minden születésnapjukra üzeneteket rögzíteni, vagyis miért akarja szegény gyerekeit a sírból is hosszú éveken át kísérteni? Ha oly boldog a házassága (mint azt a film mutatja), miért akar minden áron egy (bármilyen) férfival szerelembe esni még halála előtt? Miért támad az a morbid ötlete, hogy maga hozza össze férjét a leendő második feleségével? És egyáltalán, miért nem őszinte szeretteivel a betegségét illetően, hogy azokat ne érje majd váratlanul a csapás?

Persze eme kételyeinket akár a film pozitív hozadékaként is értékelhetjük: a halál, és főként a saját halál olyan dolog, mely természeténél fogva nehezen elképzelhető, s bizonnyal a legfurcsább dolgokat hozná ki belőlünk is…

A film tagadhatatlan erénye viszont a sok remek színészi alakítás, melyek a mégoly megkérdőjelezhető történet és a néhol túlzottan is hatásvadászra vett rendezés ellenére is működésben tartják a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1804