KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csandra szekere

Gelencsér Gábor

Magyar, 2016. Rendezte: Vitézy László. Szereplők: Adorjáni Bálint, Székely B. Miklós, Reviczky Gábor. Forgalmazó: Megafilm. 93 perc.

 

Immár egy évtizede készíti állandó csapatával (Kálomista Gábor producer, Sz. Szabó István forgatókönyvíró, Markert Károly és Pap Ferenc operatőr, Csillag Manó vágó) és visszatérő színészeivel (így a Csandra szekerében is főszerepet alakító Adorjáni Bálinttal) a legtöbbször klasszikusok művei nyomán a Magyar Média Mecenatúra támogatásával forgatott tévéfilmjeit Vitézy László. A vállaltan a szélesebb közönségnek szóló, a művészi önkifejezést a kulturális ismeretterjesztésnek alárendelő munkák sorából kirajzolódik azért valamiféle szerzői gondolat. A történetek többsége népi-paraszti környezetben játszódik; gyakran több irodalmi művet kapcsol össze, így epizodikus szerkezetet ölt; szívesen idézi fel a kommunista diktatúra éveit. Formailag pedig – nyilván a szélesebb közönség megszólítása érdekében – visszatérő elem a narrátor alkalmazása.

A Csandra szekere mindezen ismérveket felsorakoztatja. A film Lakatos Menyhért három elbeszélése, a Füstös képek, az Akik élni akartak és a címadó Csandra szekere alapján készült. A történet falusi roma környezetben játszódik 1962-ben, s az egyik konfliktus a téglaégető vállalkozásba kezdő romák és az azt lenyúló helyi téesz között bontakozik ki. Ezt a történetet is többszörös narrátor keretezi: még a harmincas években kezdi el mesélni beteg unokájának a nagymama, majd a hatvanas években a főhős apja foglalja össze időről-időre az eseményeket, miközben ő maga is szereplője a történetnek. Fia, az egymásba öltött elbeszélések közös főhőse, az író alteregó figurája, a tanítóvá lett és magyar lánnyal házasuló fiatalember, akit mégis visszahúz közössége: előbb egy halottsiratáson vesz részt, ahol elcsábítja vonzó nővé serdült egykori tanítványa, majd részben önös érdekből, mivel felesége unszolására téglaházat szeretne építeni, ráveszi a telep lakóit, elevenítsék fel korábban űzött mesterségüket. A vállalkozás sikeres – annyira, hogy ezt a helyi politika már nem tűrheti. Minden marad a régiben…

A roma népszokások bemutatása, egy roma értelmiségi lelki küzdelme, meghasonlása, a Kádár-korszak képmutató hatalmi politikája – mindezek önmagukban fontos témák, érdemesek a népszerűsítésre. Az sem tűnik rossz megoldásnak, hogy a hiteles helyszínen, s néhány amatőrszereplőn kívül jórészt profi színészek keltik életre a karaktereket. S a narrátor sem csak a cselekmény megértését segíti, hanem egyúttal az író ízes mondatait közvetlenül is meg tudja szólaltatni. A mediális közeg és az alkotói szándék sem menti azonban a történetfűzés dramaturgiai következetlenségeit, az illusztratív lélekrajzot, a sztereotip karakterábrázolást, a folklórtól a melodrámán át a politikai tantörténetig ívelő igen eltérő szólamok szervetlen keveredését.

A hetvenes–nyolcvanas évek nevezetes televíziós műsora volt az egy-egy irodalmi művet népszerűsítő Nyitott könyv. Vitézy vállalkozásának ennyi érdeme lehet – már ha e filmek nyomán azok a bizonyos könyvek valóban kinyílnak…

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14130