KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hozzám jössz, haver?

Roboz Gábor

Épouse-moi mon pote – francia, 2017. Rendezte és írta: Tarek Boudali. Kép: Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez. Szereplők: Tarek Boudali (Yassine), Philippe Lacheau (Fred), Charlotte Gabris (Lisa), David Marsais (Stan). Gyártó: Axel Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 92 perc.

 

Családja támogatásának köszönhetően a marokkói Yassine felköltözhet Párizsba, hogy megvalósítsa az álmait, építésznek tanuljon és feleséget szerezzen magának, az érzékeny fiatalember azonban elszúrja élete nagy lehetőségét: kockára teszi, hogy visszaküldik szülőhazájába, ráadásul kialakulófélben lévő párkapcsolatából is kiugrik. Csak letelepedési engedéllyel kerülheti el a hazatoloncolást, és új feleségjelölt híján azt teszi, amit nyilván mindenki tenne az ő helyzetében: megkéri legjobb barátját, hogy tettesse magát melegnek, és rövid időre házasodjanak össze – ám egy vaskalapos hivatalnoknak hála ennyire könnyen azért nem ússza meg.

A komikusként dolgozó Tarek Boudali (Babysitting) féltucat szerep után máris elérkezettnek látta az időt, hogy megrendezze karrierje első filmjét, és három társával írt produkciója alapján nem voltak különösebben nagy ambíciói. Bármilyen elvárásokkal is ülünk be egy alig ismert színészeket felvonultató francia vígjátékra, a Hozzám jössz, haver? szinopszisa nem árul zsákbamacskát: a film humora tényleg kizárólag abból táplálkozik, hogy a férfipáros melegnek adja ki magát, és ebből mindenféle válogatott konfliktusok adódnak. Ez nem az a fajta film, amelynél érdemes fennakadni az egészet átható homofóbián (hiába reflektál a problémára a női kulcsszereplő a játékidő felénél, ez sem segít), sem a szemkidüllesztésre és pofavágásra alapozó színjátszáson, ha egyszer olyan egzotikumokat is láthatunk, mint a francia Owen Wilson, egy Eiffel-torony formájú dildó és egy farmerszettes-cowboykendős kiskutya.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13929