KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Férfiak fecskében

Kránicz Bence

Swimming with Men – brit, 2018. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Aschlin Ditta. Kép: David Raedeker. Zene: Charlie Mole. Szereplők: Rob Brydon (Eric), Rupert Graves (Luke), Jim Carter (Ted), Daniel Mays (Colin), Adeel Akhtar (Kurt). Gyártó: Met Film Production / Dignity Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 96 perc.

 

Egyre gyakrabban lehet hallani, hogy a mozgalommá terebélyesedett #metoo-kampánytól a tisztességes férfiak is zavarba jöttek. Nem tudják – nem tudjuk –, mi fér bele az ismerkedésnél vagy a munkahelyen, hogyan is kellene kommunikálni a nőkkel. Noha épeszű emberként viszonylag könnyű felülkerekedni ezeken a problémákon, sejthető volt, hogy a szórakoztatóipar megragadja a lehetőséget a bús férfiak panaszainak tolmácsolására. Erre hivatott a találó magyar címet kapott Férfiak fecskében is: a főhős, Eric igazi bús férfi, aki könyvelői munkájában rémesen érzi magát, és a feleségével sem találja a közös hangot. Végül elköltözik otthonról, és csatlakozik a környékbeli uszodában szerveződő amatőr szinkronúszók bumfordi férfiközösségéhez, ahol végre barátokra és békére lelhet.

Oliver Parker sokoldalú kismesterként rendezett már több Oscar Wilde-adaptációt, vásári tinivígjátékot (St. Trinian’s – Nem apácazárda) és krimit Orson Wellesről (A sötétség ideje), most pedig megbízhatóan vezényelte le A nagy úszás című, ugyancsak bemutatás előtt álló francia film remake-jét, amely voltaképpen maga is az Alul semmi átirata, sztriptíztánc helyett szinkronúszással és csóró melósok helyett életunt középosztálybeliekkel. A kör tehát bezárult, visszatértünk Angliába, és ha már ott vagyunk, a szereplők között észrevehetjük a Sherlock, a Csillagpor vagy a Szerelmes Shakespeare egy-egy rokonszenves epizodistáját. A nagy megmérettetés felé tartó sportfilmes dramaturgia és a jópofa figurák kis történetei fájdalommentesen úsztatják át a nézőt a másfél órás játékidőn. Árnyalt jellemrajzok, váratlan fordulatok vagy bármiféle képi ötlet hiányában a Férfiak fecskében leginkább mégis a szorongó és bűntudatos fehér férfiak apológiájának tűnik, amellyel pont annyira vagyunk szolidárisak, mint a medencében bukfencezgető baráti társasággal: csinálják csak, de mi inkább a másik sávban úszunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13736