KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Büntető ököl

Kovács Patrik

Brawl in Cell Block 99 – amerikai, 2017. Rendezte: S. Craig Zahler. Szereplők: Vince Vaughn, Jennifer Carpenter, Don Johnson. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

S. Craig Zahler már rendezői debütálásával oroszlánkarmokat villantott: a Csontok és skalpokban az útiwestern és a vérbő exploitation kötött egymással lázálomszerű vadházasságot. Az opuszt nemcsak mesteri feszültségkezelése repítette a csúcsra, hanem az is, hogy a direktor B-filmes viszonylatban párját ritkító precizitással építette fel karaktereit, s kivált azok csapatdinamikáját. Zahler második mozijának alapszituációja szerényebb ambíciókat ígér ugyan, ám a kivitelezés erre fölényesen rácáfol. A Büntető ököl Bradley-je (Vince Vaughn) egy balul sikerült drogüzletet követően börtönben találja magát, hoppon maradt kliense pedig válaszút elé állítja: megöleti várandós feleségét és születendő gyermeküket, ha hősünk nem iktat ki egy rivális bűnözőt. A célszemély azonban egy szigorúan őrzött fegyintézetben raboskodik, és Bradley-nek is ide kell eljutnia: útját egyre nyirkosabb-sötétebb zárkák és brutálisabb smasszerek szegélyezik.

Markáns stílusváltás ugyan nem történt a Csontok és skalpokhoz képest, ám a fókusz ezúttal jelentősen szűkebb. Ez egyrészt a cselekménytér korlátozásán (a szüzsé csaknem kétharmada keskeny börtönfolyosókon és levegőtlen cellákban játszódik), másrészt a szikárabb elbeszélői stíluson érhető tetten. A Büntető ököl hamisítatlan „egyszemélyes” bosszúfilm, s feltűnően dialógusszegény: a főhős profilját inkább egy-egy szuggesztív tekintet vagy kőkemény bunyójelenet rajzolja ki. A ritkábban előforduló pimasz, játékos egysorosok viszont az akasztófahumor koromfeketéjével festik meg az eszeveszetten brutális képeket is. Zahler egyébiránt – előző művéhez hasonlóan – csínján bánik az akciójelenetekkel: szinte az utolsó negyedóráig takarékra állítja őket, és inkább a közegábrázolásra összpontosít. A sanyarú börtönmiliő kidolgozottsága pedig még akkor is pazar, ha az első, lassabb sodrású játékrészben a rendező többször is leülteti a filmet. Bradley fogvatartóival szembeni állhatatos lázadása viszont akár alig leplezetett rendszerkritikaként is tételezhető lenne (főként Don Johnson börtönparancsnokának kéjes szadizmusa fényében), ám a zárlat egyértelműsíti, hogy a Büntető ököl nem is állhatna távolabb az efféle indíttatástól.

Zahler – miként a Csontok és skalpok esetében – a célegyenesben átütemezi a dramaturgiát: a fontolva haladást pergő ritmusra, a diszkrétebb harci mozzanatokat ultraerőszakos leszámolásokra cseréli. Olyan kendőzetlenül szcenírozza, ahogy Bradley csontokat tör szilánkosra, végtagokat hajlít, arcokat borít vérbe, hogy Tarantino vagy Park Chan-wook is megsüvegelné e gátlástalan, ám szórakoztató öncélúságot. Még a színészek is lubickolnak: a fizikumát tekintve is e szerepkörre született Vince Vaughn bátran vedli le komikusi manírjait, Udo Kier vérfagyasztó, Jennifer Carpenter szép és érzékeny. Itt volna az ideje, hogy az eddig mindig uzsonnapénzből dolgozó Zahler végre tisztes költségvetéssel vághasson neki következő munkájának.

Extrák: Így készült a Büntető ököl (magyar felirattal).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13624