KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

24 óra a halálig

Roboz Gábor

24 Hours to Live – dél-afrikai–hongkongi, 2017. Rendezte: Brian Smrz. Írta: Zach Dean, Jim McClain és Ron Mita. Kép: Ben Nott. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Ethan Hawke (Travis Conrad), Rutger Hauer (Frank), Paul Anderson (Jim Morrow), Nathalie Boltt (Helen). Gyártó: Thunder Road Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 93 perc.

 

Ethan Hawke gályázik már annyi ideje Hollywood környékén, hogy ötvenhez közeledve kijárjon neki egy vagány akciószerep, és a műfajkalandor a Versenyfutás az idővel fércműve után idén újabb próbát tett. A rendezés feladatát az egyik stúdiófilmes trendhez igazodva az a Brian Smrz kapta meg, aki három évtizeden át dolgozott kaszkadőrként, és a 2009-es Hős kerestetik után ő is kapott még egy esélyt. Közös filmjüket sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy címe zsákbamacskát árul: a 24 óra a halálig főhőse egy ex-bérgyilkos, akit egykori társa rábeszél egy utolsó utáni munkára, a férfi azonban lelkiismereti okokból (hiába interpolos a célpont, ha egyszer anya is) felrúgja a tervet, és kis híján bele is hal. Ezután olyan lesz a napja, mint Jack Bauernek fénykorában: nem csak megmentőként, hanem bosszúállóként is teljesítenie kell, és a testébe injekciózott vegyületek csak huszonnégy óráig tartják életben.

Bár a Cranket idéző alapötlet és a rendező múltja (meg a Bourne-sorozat ihlette zene) a műfaj ismerőinek nyaktörő mutatványokat és túlpörgetett cselekményt ígér, a film épp az ellenkező stratégiát választja. A volt munkaadója ellen forduló hős hadjárata a követhetőre vágott akcióktól a szinte végig hihető fordulatokon át a mérsékelt erőszakig manapság szokatlannak számít, a ritkán látott dél-afrikai közeg szintén üdítő, és ugyan kibontakozni nincs lehetősége, Hawke rutinból hozza a kiégett keményfiú figuráját. Legalább annyira nehéz haragudni a filmre, mint fél évvel a megtekintés után emlékezni rá: Liam Neeson és Keanu Reeves adrenalinbombái mellett ilyen visszafogott iparos munkával nem lehet akciósztárt csinálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13522