KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legendás állatok és megfigyelésük

Andorka György

Fantastic Beasts and Where to Find Them – brit, 2016. Rendezte: David Yates, Írta: J. K. Rowling. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Eddie Redmayne (Newt), Katherine Waterstone (Tina), Dan Fogler (Jacob), Colin Farrell (Graves), Ezra Miller (Credence), Samantha Morton (Mary Lou). Gyártó: Heyday Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 133 perc.

 

Amióta a hollywoodi filmipar folytatások helyett a heterogén univerzumokat részesíti előnyben, a 2000-es évek legnagyobb sikerű franchise-a is nehezen kerülhette el egy spin-off-szál indítását. A sorozat új inkarnációja, melyet Rowling immáron forgatókönyvírói minőségben épít tovább, ezúttal nem térbeli, csupán időutazásra hív, és az Abszol út furcsaságai helyett megelégszik a 20-as évek New York-i utcáinak a mából nézve egzotikus bájával; miközben nem távolodik el annyira az elődtől, hogy elidegenítené a törzsközönségét, egyúttal besorol a kortárs young adult filmek társadalomkritikus vonalába is.

Bár a játékidő oroszlánrészét elszabadult csodalények befogása köré épülő slapstick-poénok és vizuális gegek attrakciós füzére teszi ki, a háttérben nyomasztóan ülik meg a narratívát ennél mélyebb problematikák. Az eredeti sorozat nagyszabású, eszképista coming-of-age eposza után A Legendás állatok... közelebb kerül egy kosztümös X-Men-átirathoz, amennyiben a mágia világa már nem annyira kiválasztottak izgalmas, zárt közösségeként, mint inkább, a mutánsokhoz hasonlóan, a másság metaforájaként jelenik meg. Nem csak a varázsfauna Gerald Durelljeként fellépő, a biodiverzitást őrzését zászlóra tűző főhős szálában, de az antagonista oldaláról, ennél jóval sötétebben, az elfojtott-eltitkolt varázskészség mint könyörtelenül elszabaduló, (ön)pusztító erő motívumában is. A boszorkányüldözők társaságától az országba „regisztrálatlanul” belépő mágusok emlegetésén át a muglik és a varázslók közti háborútól való félelemig magyarázatot nem igénylő áthallások tömegével találkozunk. A világpolitikai tendenciák árnyékában mindez extrémen időszerű, a befejezés pedig épp emiatt kerül egy fokkal nyugtalanítóbb fénytörésbe: míg a filmben a pusztítás visszaforgatható, az árkok betemetődnek, a városlakók emlékeit pedig, mintha csak rossz álom lett volna, a feledés esője mossa el, a való világban nincs más hátra, mint másnap reggel is felkelni, és szembenézni a démonokkal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13011