DVDEldorádóGelencsér Gábor
Magyar, 1988. Rendezte
és írta: Bereményi Géza. Szereplők: Eperjes Károly, Pogány Judit, Tóth
Barnabás. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 100
perc.
Bereményi Géza 1988-as,
magyar és európai díjakkal gazdagon kitüntetett második önálló rendezése – s ez
a mából visszatekintve különösen jól látható – alapvetően szakít az ötvenes
évek és 1956 addigi filmes ábrázolásmódjával. A gyártás és a bemutatás (1989
eleje) alapján arra gondolhatnánk, a rendszerváltozás nyit teret az újfajta,
politikailag bátrabb és hitelesebb hangnak, ám valójában nem erről van szó. Az Eldorádó nem a magyar filmtörténeti
hagyomány ideológiai és/vagy politikai diskurzusához szól hozzá, hanem kilép
abból, újfajta szempontrendszert, főhősén keresztül egészen más értékrendet,
sőt életfilozófiát érvényesít, s ebben a sajátos paradigmában vizsgálja az 1945
és 1956 közötti időszak történelmét.
Az új paradigma
legfigyelemreméltóbb vonása, hogy egyszerre képvisel egy valós, praktikus
értékrendet, s érzékelteti annak archetipikus, örök, mitikus aspektusát. A film
stílusának legnagyobb érdeme pedig e kettősség egymásba játszása: az Eldorádó az ötvenes évekbeli Teleki téri
piac világának hiteles, ugyanakkor stilizált bemutatása, ahol néhány dinnye
léggömbként emelkedhet a magasba, ha az adott lélektani szituáció, ez esetben
egy diftériás roham szubjektívje éppen úgy kívánja. De ennél kevesebb is elég
ahhoz, hogy Kardos Sándor kamerája „elszabaduljon”, s a történelmi valóság
elemeiből szürreális összképet rakjon össze (mint a lokál- meg a
kocsmajelenetben), vagy szó szerint a feje tetejére állítsa az egyébként
valóban a sarkaiból kiforduló világot (ahogy ez több piaci sétán is látható,
amelyet valóban a kezében lóbált kamerával vett fel az operatőr). E valós és
mitikus világ/kép centrumában a piackirály Monori figurája áll, akinek alakját
és történetét az író-rendező saját nagyapjáról mintázta. (Az audiokommentár
alapján úgy tűnik, Bereményi szinte semmit sem talált ki; mintha csak az
emlékeit rendezte volna történetté.) Mi is tehát ennek a mitikus, Eperjes
Károly alakításában már-már egzaltált Nagyapának az életfilozófiája? Az arany
az egyetlen fedezete az életnek; többet ér, mint a vallás vagy a politika.
Valóban életet ad (megmenti a már
halott unoka életét), s ha erre nem képes, akkor ennek az életfilozófiának
befellegzett – az élettel együtt. Ez történik az 1956-os forradalom
zűrzavarában, amikor Monori, zsáknyi arany ide vagy oda, belehal egy ostoba
vakbélperforációba, s ebben az új, aranyfedezetnélküli paradigmában indul el az
unoka, azaz az alkotó és nemzedéktársainak felnőtt élete.
Az Eldorádó bemutatása óta az aranynak mintha ismét volna fedezete.
Érdemes feltenni a kérdést: ennek a régi/új paradigmának vajon most örülnünk
kéne. Itt van az eldorádó!? Vagy maradjunk inkább csak abban, hogy itt van az Eldorádó – DVD-n.
Extra: Hirsch Tibor
audiokommentára Bereményi Gézával és Kardos Sándor operatőrrel.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 8 átlag: 6 |
 |
|
