KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Akasztófa

Kovács Marcell

The Gallows – amerikai, 2015. Írta és rendezte: Travis Cluff és Chris Lofing. Kép: Edd Lukas. Zene: Zach Lemmon. Szereplők: Reese Mishler (Reese), Pfeifer Hoss (Pfeifer), Ryan Ross (Ryan), Cassidy Gifford (Cassidiy). Gyártó: Blumhouse /Management 360 / New Line Cinema / Tremendum Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 85 perc.

A független Blumhouse cég az elmúlt évek vezető horrorfilmgyártója a második ligában, olyan piaci sikerek fűződnek a nevéhez, mint a Parajelenségek-sorozat, az Insidiuos folytatásai vagy a szintén folytatás elé néző Sinister. A kísértetes, házi videós horror a szakterületük, az Akasztófa is erre a kaptafára készült.

Húsz évvel a tragikus emlékű, halálesettel végződő diákszínpadi előadás után a gimi színjátszó köre ismét előadja az Akasztófa című történelmi drámát. A bemutató előtti este négy diák a suliban reked, és hamarosan egy ismeretlen, gonosz erővel találja szemben magát. A sötét épületben kegyetlen fogócska veszi kezdetét, és a fiatalok élete a tét. A szokásosnál is ötlettelenebb és a legapróbb részletekig kiszámítható történetet nézni gyötrelem, de leforgatni sem lehetett könnyű. Travis Cluff és Chris Lofing, a sztoriért és a rendezésért egyaránt felelős alkotópáros a házi videós elbeszélésmóddal tette elviselhetővé maga számára a munkát. Egész jól elszórakozhattak azzal, hogy a jeleneteket a főhős kameráján keresztül láttassák és a szükséges vágásokra magyarázatot csempésszenek a cselekménybe. A néző számára mindez persze csak további tortúrát jelent. Mert hiába az alázatos befogadói alkalmazkodás a vásznon megjelenő világ rendjéhez, hiába a logikus gondolkodás másfél órára szóló felfüggesztése, az Akasztófa házi videós képsoraival lehetetlen feladat azonosulni. Pedig az életszerűség lenne a cél, a színészek emiatt a saját keresztnevükön szerepelnek. És mégis folyamatosan videóznak egy merülő akkumulátoros kamerával, pedig a történet szerint csak világítanának vele, amikor pedig két helyszínre bomlik a cselekmény, hirtelen egy másik szereplő is kamerázni kezd a zseblámpaként használt telefonjával. Később a lemerült telefon egyszerre újra rögzíteni kezdi az eseményeket, mire az egyik életéért menekülő fiatal megjegyzi, hogy kicserélte az aksit. Csak folytatás ne készüljön.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12354