KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mi vagyunk a legjobbak!

Jankovics Márton

Vi är bäst! – svéd, 2013. Rendezte: Lukas Moodysson. Írta: Coco Moodysson képregénye alapján Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantas. Szereplők: Mira Barkhammar (bobo), Mira Grosin (Karen), Liv LeMoyne (Hedvig), Jonathan Salomonsson (Elis). Gyártó: Memfis Film / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Lukas Moodysson már első nagyjátékfilmjével demonstrálta, hogy a tinédzserlét kihívásait nemcsak az Amerikai pite harsány műfaji öntőformájában lehet filmre vinni. A tizenévesek autonóm, saját keringési pályákkal bíró univerzumát bájos humorral és érzékeny kisrealizmussal feltáró Redvás Åmål jól mutatta, hogy a kamaszkor az önkeresés kitüntetett időszaka, nem pedig a paradicsomi gyerekkort a felelősségteljes felnőttkorral összekötő zavaros átmenet, melyen a lehető leghamarabb át kell evickélni. Innen nézve sokszor épp a felnőttek kompromisszumokba fásult világa tűnik abszurdnak és értelmetlennek.

A rendező feleségének képregényéből adaptált Mi vagyunk a legjobbak! visszatér ehhez a látásmódhoz, és ugyanabban a keresetlen stílusban ábrázolja kiskamasz hőseinek szívmelengető, ám viszontagságos útkeresését, mint az 1999-es debütfilm. A zene, ami Moodysson filmjeiben eddig is a karakterek identitásképzésének egyik legfőbb eleme volt, ezúttal előlép a hangkulisszák takarásából, és cselekményszervező szerepet kap. A társadalmi szokások hatalma ellen fiús kinézettel tüntető Bobo és Klara ugyanis már nem pusztán szobájukban bömböltetik kedvenc dalaikat, hanem saját punkbandát alapítanak, melybe később beveszik a keresztény családból származó, jól nevelt (és kitűnően gitározó, éneklő) Hedviget is. A zenekar fejlődésének és végső megmérettetésének központi szála köré fonódik a lényegi történet, amely a három lány egyre elmélyülő barátságáról szól. Ezt a köteléket nem bomlaszthatja fel sem a szülők és iskolatársak értetlenkedése, sem a fiúkon való marakodás, sem pedig az Isten létezésével kapcsolatos világnézeti különbségek.

Moodysson ezúttal sem erőszakolja bele az életet egy túlzottan célirányos elbeszélés keretei közé: a komótosan és kissé tétován haladó, epizodikus cselekmény bőven hagy teret a kiskamaszok személyiségformáló mélázásának és kreatív csapongásának. Ehhez járul hozzá a természetes, mindenféle manírt nélkülöző színészi játék, mely elengedhetetlen az improvizatív jelenetek hitelességéhez. A nagy drámai végkifejlet helyett a rendező ezúttal is apró, hétköznapi happy enddel ereszti útjára a lányokat, melyet outsider-létük nyilvános felvállalásának katarzisa hoz el számukra, akárcsak a Redvás Åmålban. A vidéki ifjúsági házban kavart kis botránnyal rácáfolnak a punk halálhírére, és megbizonyosodnak róla, hogy bármit is gondoljon a világ, tényleg ők a legjobbak. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11889