KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tökéletes világ

Turcsányi Sándor

Sodrófával várni haza apát. Szakócával fejbe sújtani anyut. Arról beszélni, hogy tegnap a pohár és a szomszédasszony fenekére néztem. Káromkodni. Erre, és sok más dolgokra mondjuk azt, nicht vor dem Kind! De lehetséges egy másik megközelítés is: ne törődj vele, Ödönke, te csak adogasd a töltényeket! Körülbelül ennyiben foglalható össze Clint Eastwood és Kevin Costner közös munkájának eszmei mondanivalója. Kevin Costner, az alsóprofi hős aligha ismerheti polgári családok német nyelvű fordulatait. Éppen ezért egy gyerek előtt követi el a fentiekhez hasonló huncutságait. Ráadásul futás közben, tehát még azt sem tudhatja, hogy barázdált arcú üldözője (Clint Eastwood) nem ismer bocsánatot. Többek között egyik áldozatát fenyegetések és ütlegek sorával kívánja rábírni arra, hogy ezentúl szeresse a gyerekeket. Nem csoda hát, ha a pajkos gyermek erre föl jól hasba lövi. Ilyen az élet.

Szokásunktól eltérően most a jelmeztervező munkáját is kivizsgáljuk. Kopott farmer, felgyűrt rövid ujjú (sic!) fehér póló és kockás ing (hogy van-e baseballsapkája vagy nincs, azt már elfelejtettem) a hős kiszerelése. Fussel professzor tudományos munkásságára és elmélyültségére lenne szükségünk ahhoz, hogy eldönthessük, ez a lehetetlen maskara vajon az amerikai kisváros ifjain avagy a filmvásznon volt-e először látható. Az üldözőknek így könnyű a dolguk, nincs szükség személyleírásra, egy tipikus B-szériás mozihőst kergetnek.

A filmrendező, Clint Eastwood elérve a szakma csúcsára immár megengedheti magának, hogy merész kísérletezgetésekbe fogjon. Experimentális művében a hősnői státusz kiiktatásával próbálkozik. (Hacsak az ábrándos tekintetű alrendőrt nem tekintjük annak.) Mire a film lassú menetelése addig elér, hogy Clintünk rájön, van bocsánat, akkor már késő. A hős halott, a néző alszik.

Az ízléstelenség ily felhőtlen volta láttán egy halk, s tudom, hiábavaló kérés a forgalmazóhoz: könyörgöm, ne a gyerek előtt!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1130