KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

E-mozi

A legnagyobb japán

Sepsi László

Dai-Nipponjin – japán, 2007. Rendezte és írta: Hitoshi Matsumoto. Kép: Hideo Yamamoto. Zene: Towa Tei. Szereplők: Hitoshi Matsumoto (Masaru Daisatou), Riki Takeuchi (Hanerunojyuu), Ryunosuke Kamiki (Dounojyuu), Itsuji Itao (Niounojyuu), Ua (Manager Kobori). Gyártó: RealProduct / Yoshimoto Kogyo Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 113 perc.

 

A teljes harci díszben feltámadt óriásszörnyek napjainkban két fronton ostromolják a filmszínházakat: A Köd és a Cloverfield a műfaj ötvenes években született darabjaiból ismerős szorongásélményt csempészte vissza a vászonra, ahol a nukleáris világégés helyett a fő fenyegetést már a terrorizmus jelenti. Ezzel párhuzamosan Szörnyek az űrlények ellen és A legnagyobb japán a paródia irányából közelít a kifogyhatatlannak tetsző téma felé: itt a mérethorror elsősorban groteszk attrakció, mely nem egyszerűen megfogalmazza a szorongást, hanem annak abszurditását kihangsúlyozva a humort kínálja ellenszerként.

Matsumoto Hiroshi áldokumentumfilmjének hőse rezignált, macskákkal élő, elvált családapa, aki toronyház méretűre növekszik, amint újabb monstrum kezdi cafatokra szedni Tokiót, és elkalapálja a másik dimenzióból érkező betolakodót. Mindezt a kamerák kereszttüzében és az ambivalens szuperhős-lét szorításában: A legnagyobb japán a kaiju-eiga hagyományok kiforgatásán túl legalább annyira folytatója a néhány éve megjelent, ironikus szuperhős-filmek (A hihetetlen család, Hancock) indította trendnek is. Ám ami legfőbb erejét adja, az mégsem az abszurd mockumentary-körítés vagy a felettébb ötletes monstrumok: Matsumoto filmje a látszat ellenére is hűen követi a tematika klasszikusainak logikáját. Ahogy A hihetetlenül zsugorodó ember megfogalmazta az átlagpolgár sokkoló találkozását a mindent átható relativitással, úgy A legnagyobb japán is a hétköznapi küzdelemről szól, ahol két mosogatás között olyan méretes rémségekkel kell szembenézni, mint egy gazdasági világválság vagy egy sertésinfluenza-járvány. Az pedig minden humora ellenére is hátborzongatóvá teszi a legnagyobb japán történetét, hogy sorsa – elődeivel szemben – már a sztoikus beletörődés kínálta egérúttal sem kecsegtet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9866