KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A veszettek

Kovács Marcell

The Young Savages – amerikai, 1961. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Dina Merrill, Edward Andrews. Forgalmazó: Fantasy Film. 100 perc.

 

John Frankenheimer neve nálunk leginkább a Ronin révén ismert, holott a hatvanas évek amerikai mozijának meghatározó rendezőjéről van szó, aki kemény és keserű akciófilmjeivel előkészítette a terepet az új-hollywoodi generáció vadulásának. Akár paranoiás politikai thrillert (A mandzsúriai jelölt; Hét nap májusban) forgatott, akár a férfibüszkeség kegyetlen drámáját (Vándorlepkék; Törvénysértő seriff), netán egyszerre a kettőt (Másolatok), nagyhatású, maradandó film került ki a keze alól.

Frankenheimer e korai rendezésének megjelentetésével a honi DVD-forgalmazás súlyos adósság törlesztésébe kezdett. A veszettek ugyan még nem tartozik az életmű kiemelkedő darabjai közé, de már magán viseli a rendezőzseni markáns stílusjegyeit. Annak a korszaknak a lenyomata, amikor a hollywoodi filmekben a látványt a televíziós technikák megjelenése, a tartalmat pedig a társadalmi problémák nevelő célzatú megfogalmazása jellemezte. Frankenheimer a televíziózásból érkezett, a még élőben közvetített tévéjátékok hatékony, egyszerre mindent mutatni akaró képi világát költöztette a moziba a szűkös műtermi belsők és a hátteret is látni engedő nagy mélységélességű lencsék alkalmazásával. A veszettek ezt a tévés hagyományt már a későbbi akciófilmes törekvésekkel keveri. A nagyvárosi erőszak témáját latin-amerikai és olasz bevándorlók bandáinak háborúja kapcsán járja körül, egyszerre tárgyalótermi dráma és utcai akciófilm. Érezhetően a Tizenkét dühös ember sikere ihlette, de az emberbarát üzenet a logikai bukfencek és a konfliktusok felületes bemutatása miatt kevésbé meggyőző, mint Lumet filmjében. Bravúrosan fényképezett, felkavaró erőszak-jelenetei azonban garantáltan mély nyomot hagynak mindenkiben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9811