KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az áruló

Alföldi Nóra

Traitor – amerikai, 2008. Rendezte: Jeffrey Nachmanoff. Szereplők: Don Cheadle, Guy Pearce, Saïd Taghmaoui. Forgalmazó: Budapest Film 114 perc.

 

Az iszlám és a nyugati világ konfliktusa különösen frusztráló dolog lehet Hollywood számára, mert ugyan a néhol hisztérikus méreteket öltő terror-fenyegetettség multiplex vászonért kiált, de soha nem volt ennyire problematikusan megrajzolható, a mítoszgyár sémáiba nehezen begyömöszölhető ellensége Amerikának. A politikai korrektség jegyében nem lenne szép dolog habzószájú, hátizsákot detonátorral kiegészítő szögletes antagonistát skiccelni egy masszív zsánerfilmbe – a világnézeti különbségekkel illik óvatosan bánni, pláne, ha a másik oldalnak bonyolult, a nyugati normákat alapból megtagadó ideológiája van, amiért az életét is képes feláldozni.

Az ezúttal forgatókönyvírói–produceri szerepben tetszelgő Steve Martin és derék bérmunkás rendezője, Jeffrey Nachmanoff kézenfekvő megoldást talált a problémára. Tüchtig kémfilmjük főhőse egy muzulmán identitású kettősügynök, aki feltétlenül a jó oldalon áll, azaz elsősorban saját makulátlan erkölcseinek híve. Iszlám fundamentalistaként emberáldozatok nélkül robbant, az FBI fedezékében a vallását eláruló terroristákat golyózza ki. Samir Horn a 9/11 ügynöke: rendet tesz a sematikusan gondolkodók fejében, és alázatosan odacsap az antagonistáknak – az Álomgyár így igényt tarthat szolgálataira.

A hangvétel komoly, de különösen szimpatikus, hogy semmi sincs túllihegve, körülményeskedésnek nyoma se. Nachmanoff gyorsan osztja a lapokat, rutinosan építi és oltja ki a feszültséget, a legdivatosabb Tony Scott-stílben pörgeti a képeket, semlegesítve ezzel az esetleges patetikus túlkapásokat. Mindezek következtében az ideológiai háttér puszta felületi elemmé, a film pedig kellemesen átlagos erőhatású produkcióvá alakul: politikus-alkatú fogyasztónak kényelmesen elnagyolt akciómuri; a kultúrközi állapotokra kevésbé kihegyezett műélvezőnek gyors és felhasználóbarát tantörténet.

Extrák: Interjúk, forgatási képsorok, mozielőzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9778