KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Grindhouse

Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!

Horváth Antal Balázs

Good Morning... And Goodbye!, 1967

 

Russ Meyer egyik bámulatos vonása, hogy filmjei zömére nyugodtan ráaggatható a címke: garantált amerikai minőség. A nudie, majd az erőszakpatronokkal gazdagított sexploitation megkerülhetetlen szuper-auteurje kevés kivétellel mindegyik mozijában kiváló formát mutat. A közel két tucat, nem csak mellben erős opus között a Jó reggelt... és viszlát! az egyik leginkább reprezentatív mese. Az ultra cult remekmű Gyorsabban, cicamica, ölj, ölj! (Faster, Pussycat! Kill! Kill!, 1966) után Meyer már a Mondo Topless sztriptíz-revüjével áttért a színes nyersanyagra, de játékfilmen ez a bukolikus libidódráma jelenti a váltást.

Az egydimenziós sztori központi konfliktusa egy ötvenes átlagférj, Burt potenciazavarában rejlik. Angel, a cseppet sem angyali feleség külsőre a legvadabb pin-up rajzokból előpattant über-nő, jellemre „a gonoszság pompás díszpárnája, az erkölcstelenség trónjára tűzve”. Nem elégszik meg férje rendszeres verbális lealázásával („úgy lesed a pénztárkönyvet, mint egy keselyű, ravaszkodsz a tőzsdén, mint egy róka, de a mogyoróidat eldugod, mint egy mókus...”), lényegretörő viszonya van a kőbányában dolgozó Stone-nal, a helyi alfahímmel. Az adódó bonyoldalmak megoldását mi más adhatná, mint a szex mindent átható, panteisztikus ereje. Burt férfiasságát egy erősen egzaltált erdei nimfa revitalizálja, s ezután nincs már akadálya, hogy minden téren jól helyretegye házi vadmacskáját, illetve markológépek között megverekedjen a kőszikla fizikumú Stone-nal is.

Minden együtt van, amivel Meyer tízezer dollárokból milliós bevételeket tudott produkálni: bombasztikus, torpedókeblű főhősnő, meztelen fürdőzés, sportkocsival száguldozás, meztelen (!) ökölharc, bikinis női hajbakapás, féktelen táncpartik, egzotikus erdei nimfa, táskarádió-rockabilly és gerjesztő pszeudó-jazz, a „legmenőbb” szlengből írt kétértelmű dialógusok és persze a meyeri zseniális vágástechnika. Az üzenetet itt is a 60-as évekbeli Meyer-filmekben hallható, többnyire barokkosan túlírt narrátorszöveg húzza alá: a testi szerelem örömét még a veszteseknek is érdemes kipróbálniuk, mert igazán megéri – a lényeg ennyi, jó reggelt, és viszlát!

Bár a szemből vett jelenetekben itt végig a D- és E-kosarakban maradnak a későbbi Vixen-filmekben majd újra szabadon kibomló Meyer-emlők, továbbá a narratíva sem jut még el az utolsó pályaművek posztmodernbe hajló tombolásáig, a Jó reggelt... tipikus és szimpatikus Russ Meyer-örömmozi. Többször újranézhető a mester utánozhatatlan esztétikájáért, vagy éppen Alaina Capri (Angel) testi karizmájáért.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 29-30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9681