KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt

Parádi Orsolya

Bolt – amerikai, 2008. Rendezte: Chris Williams és Byron Howard. Írta: Dan Fogelman és Chris Williams. Zene: John Powell. Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 96 perc.

 

Képzeljünk el egy, a Truman show mesterséges és zárt rendszerében élő, a Hihetetlen család szuperképességeivel rendelkező kutyát, aki nem tudja, hogy valójában csak egy sorozat főhőse, és persze azt sem, hogy paranormálisnak vélt képességei mögött igazából egy filmgyár áll. A Volt nevű eb tudatában a filmstúdió a világ, a napnyugta a reflektorok kikapcsolásával áll be, az ő küldetése pedig megmenteni gazdáját, Pennyt, és ezt minden nap meg is teszi. Amikor aztán megváltozik a sorozat koncepciója, és ugrik a happy end, Volt megszökik. A kontinens másik végén, New Yorkban találja magát, innen kell visszaküzdenie magát az álomgyárba egy gyanús kóbormacska segítségével, aki fokozatosan próbálja ráébreszteni, mi is a valóság. Hamarosan csatlakozik a duóhoz az utóbbi idők egyik legjobban kitalált karaktere, egy buborékba zárt, tv-junkie hörcsög, aki viszont teljes mellszélességgel hisz a csodakutyában, és akcióra kész minden pillanatban!

A L’ecsó színvonalú animációs technikával megrajzolt állatkák egyedi személyiségek, kapcsolatukban az „összekötözött kutya-macska” slapstick-humort hol filozofikusabb eszmecsere váltja fel tudat-illúzió-valóság témakörben, hol feszesre pödört akciójelenetek, hol egy sóhajnyi kötelező pszichodráma. A Disney stúdió a Pixar-guru, John Lassater executive producerként való visszatérésével önironikus, néhol szinte rendszerkritikus rajzfilmet tett le a gyerekek és felnőttek asztalára, filmes utalások tömkelegével, és egy bombasztikus nyitójelenettel. Persze a buborékon belül, hiszen az alfa és az omega egyaránt Hollywood.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9668