KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy bébiszitter naplója

Parádi Orsolya

The Nanny Diaries – amerikai, 2007. Rendezte: Shari Springer Berman és Robert Pulcini. Írta: Emma McLaughlin és Nicola Kraus regényéből Shari Springer Berman, Robert Pulcini. Kép: Terry Stacei. Zene: Mark Suozzo. Szereplők: Scarlett Johansson (Annie Braddock), Paul Giamatti (Mr. X), Laura Linney (Mrs. X), Donna Murphy (Judy Braddock), Alicia Keys (Lynette). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 106 perc.

 

Belső monológon alapuló, ironikus hangvételű, egy mai modern nő küzdelmeiről szóló bestsellerből romantikus vígjátékot forgatni nagy eséllyel kifizetődő vállalkozás. A naplóforma Bridget Jonesnál és Terézanyunál bevált, egzisztenciálisan még képlékeny helyzetű, főiskolát frissen végzett pályakeresőből pedig igen sok futkos világszerte, tehát szélesebb spektrumot érint a dadustörténet. Ha hozzászámítjuk még a teljes állásban dadát (szolid pótnagymama), bébisintért (szomszéd gimnazistalány), au-pairt (nyelveken szóló egyetemista), nörszöt (tetszőleges vízió) alkalmazó asszonyokat is, akikhez legalább annyira szól ez a piros esernyős Central Park-i Mary Poppins-átirat, lassan lefedjük a női nem minden szegmensét. Ami az érme másik oldalát illeti, Scarlett Johansson úgyis garantálja a hímnem érdekeltségét a mozipénztárnál.

A magyarul Dadusnapló címen megjelent könyv jó humorú, kritikus alaphangját az alkotók kissé kilúgozták, pótolták viszont az erős szereplőgárdával, valamint az üzenet – „Figyelj oda a gyerekedre!”, „Szeresd!”, és egy korábbi brosúrából az „Ismerd meg tenmagad!” – is megmaradt. Az antropológushallgató Annie bébiszitter anyjától eltérően továbbtanulna, ám a sors összehozza a milliomos Mrs. X-el és kisfiával, Bradley-vel: beköltözik a manhattani elit-apartmanba, és máris meggyűlik a baja a tomboló ötévessel. A figyelem- és szeretethiány lyukait csakhamar betömködi, sőt még Mrs. X-ben is maradandó nyomot hagy, plusz a helyes szomszéd fiúban és vice versa. A karót nyelt, férje hűtlenségéről erővel tudomást nem vevő feleség szerepében Laura Linney brillírozik; a gusztustalanul érzelemhiányos férjet pedig a kiváló Paul Giamatti kelti életre. Johansson problémáival lehet azonosulni, figurája természetes és diáklányos, ám néha kicsivel naivabban pillog, mint kellene. Hiába, ilyen ez a műfaj, és első az amerikai piac.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9360