KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Spagettiwestern-kollekció

Nevelős Zoltán

Django (Django) – olasz, 1966. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Franco Nero, Eduardo Faiardo. 88 perc; Texas adios (Texas adios) – olasz, 1966. Rendezte: Ferdinando Baldi. Szereplő: Franco Nero. 88 perc; Keoma (Keoma) – olasz, 1976. Rendezte: Enzo G. Castellari. Szereplők: Franco Nero, William Berger. 96 perc. Mindhárom filmet az Ultrafilm forgalmazza.

 

Ahhoz képest, hogy mennyire régi és széles rajongóréteggel rendelkezik nálunk, az olasz (népszerű nevén „spagetti”-) western mindeddig mostohán képviselt műfaj a hazai DVD-kiadásban, ezért is viselheti a nagyigényű címet a Franco Nero sok westernje közül hármat felölelő csomag.

Ha Sergio Leone filmjeit nem számítjuk, a leghíresebb spagettiwestern minden bizonnyal Sergio Corbucci Djangója. 1966 az olasz western divatjának csúcséve volt, a Django mégis alacsony költségvetéssel, szerény körülmények között készült, hasonlóan a sikerszériát elindító Egy maréknyi dollárérthoz. Leone filmjével azonban nemcsak születésének körülményei rokonítják, de cselekménye is. Mintha remake-et látnánk: a magányos hős a lepusztult kisvárosban két szembenálló banda közt lesz nevető harmadik, amíg kis híján maga is rajtaveszt. Ám míg Eastwood karakterét szimplán összeverik, Djangónak pépesre zúzzák mindkét kezét, és nem ez az egyetlen máig sokkolóan brutális képsor a filmben – szemtanúi leszünk annak is, ahogy az egyik, egyébként negatív szereplőnek levágják a fülét és megetetik vele. A szélsőséges erőszak azonban még kevés volna, erős és egyéni esztétikája révén kerülhetett be a film egy kópiája a New York-i Modern Művészetek Múzeumába. Django sárban koporsót vonszoló, katonazubbonyos alakja a műfaj történetének legjellegzetesebb figurája, a film képregényszerű látványvilágának középpontja. A kliséket követő cselekmény és a vadnyugati fantáziamiliő is csupán az ő mítoszának építését szolgálja, miként Franco Nero kékszemű, borostás fizimiskájának minden egyes magányról, kiábrándultságról és küldetéstudatról szóló premier plánja e csúfságában megejtő környezetben.

Ugyanígy Carlo Simi díszlettervező ócska deszkafalakból álló és kocsikerekekkel, hordókkal és egyéb korabeli kacattal zsúfolt főutcája adja a helyszínt a tíz évvel később keletkezett, a spagettiwestern méltó hattyúdalát jelentő Keomában is, amelyben egy polgárháborús veterán hazatérve pokoli állapotokat talál városában. Franco Nero mellett a műfaj nagy nevei és arcélei adnak egymásnak randevút Enzo G. Castellari filmjében, amelynek cselekménye a Volt egyszer egy Vadnyugatéhoz hasonlóan a műfaji sémák posztmodern katalógusa, van benne Shakespeare-parafrázis és keresztény szimbolika bőven, sőt egy-egy nőalakban az Élet és a Halál allegóriái is megjelennek.

Nero az 1966-os Texas adiosban seriffet alakít, aki egy gyermekkora óta esedékes számlát akar rendezni egy időközben nagyhatalmú földbirtokossá vált gonosztevővel. Az alkotók itt olyannyira túlzásba vitték az olasz westernek ama tulajdonságát, hogy szereplői nem egyértelműen jók vagy rosszak, hogy a viszonyok zavarossá válnak, a drámai ív is megbicsaklik, a rossz dialógusokat pedig az elsőrangú szinkrongárda sem tudja feljavítani. Az összeállításnak ez a harmadik darabja jóindulattal is csak tucatdarabnak számít, leginkább arra jó, hogy érzékeltesse a hatvanas–hetvenes években készült több mint ötszáz olasz western átlagszínvonalát, amelyből kiemelkedik a fenti két ponyvaklasszikus.

Extrák: A kiadó az igényes díszdoboz mellett a régi, televíziós szinkronok felújításában is jeleskedett, valamint az amerikai kiadás extráit is átvette és feliratozta, ami méltó bánásmód a népszerű film efféle klasszikusaihoz. Képgalériák, előzetesek és hibáktól hemzsegő filmográfiák mindhárom lemezen vannak, továbbá a Django esetében retrospektív werkfilm és Franco Nero-interjú; Texas, adios: Az utolsó puskalövés című szkeccs a már öreg Neróval; Keoma: magyar feliratos, angol nyelvű audiokommentár Castellarival és werkfilm.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9274