KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vörös kör

Kovács Marcell

Le Cercle rouge – francia, 1970. Írta és rendezte: Jean-Pierre Melville. Szereplők: Alain Delon, Bourvil, Gian Maria Volontè, Yves Montand. Forgalmazó: Caesar Film International. 140 perc.

 

Utolsó három filmjével Jean-Pierre Melville minden addiginál nyíltabban fordult a tömegfilm felé: a közkedvelt policier műfajában dolgozott, és a korszak legnépszerűbb francia színészét nyerte meg főszereplőnek. A filmeket a bűnügyi téma és Alain Delon személye trilógiává avatja. A két szélső darab már a címével (A szamuráj, Egy zsaru) is jelzi, hogy a főhős egyszemélyes története, a középső tételben azonban négy egyenrangú központi figurát fon körbe igen összetett cselekményháló.

A felvonultatott sztárparádé révén A vörös kör Melville legnagyobb kasszasikerének bizonyult, holott a film semmiféle engedményt nem tesz a közönségnek. Szórakoztató rablásos-menekülős thriller helyett ólomsúlyú anti-thrillert kap a néző, ahol a tempó lassú, szinte mozdulatlan, a történések indoklása homályos, és hosszú negyedórák telnek el egyetlen szó nélkül. Az író-rendező Melville mindent elkövet, hogy elidegenítsen, elharapja az izgalmas fordulatokat, és szigorúan kerüli a látványosságot, az autós jeleneteket vetített háttérrel oldja meg, karizmatikus színészei arcára pedig bressoni mozdulatlanságot kényszerít. Ebben az erősen stilizált világban mindent Melville gúnyosan keserű pesszimizmusa ural, magányos hősei sorsát árulás, hűtlenség és zsarolás alakítja. Ahogy a rendőrfőnök kétszer is megjegyzi, mindenki bűnös.

Az amerikai gengszterfilmek bűvöletében élő Melville hatalmas amerikai autókba ülteti ékszerrabló szereplőit. Szinte világítanak a párizsi utcákon a széles országúti cirkálók, a túléléshez nem ideálisak, de legalább van stílusuk.

Extrák: csak képgaléria és előzetesek, a francia hangsáv pedig nem kapott magyar feliratot. A szélesvásznú kép viszont kiváló, és a magyar hang a klasszikus régi szinkron.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9121