KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sötétkékmajdnemfekete

Kolozsi László

Azuloscurocasinegro – spanyol, 2007. Rendezte és írta: Daniel Sanchez Arévalo. Kép: Juan Carlos Gomez. Zene: Pascal Gaigne. Szereplők: Quim Guiterrez (Jorge), Marta Etura (Paula), Raúl Arévalo (Israel), Antonio de la Torre (Antonio). Gyártó: Tesela Producciones Cinematográficas. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 105 perc.

 

Daniel Sanchez Arévalo Sötétkékmajdnemfekete című filmje sötétkék, majdnem fekete komédia. Nem csak a homoszexuális szál, nem csak a börtön- és a kórházjelenetek, hanem a képek színe, a film sötétkékmajdnemfekete hangulata, nyers humora és a férfiakat simán lejátszó színésznők miatt is lehet Almodóvart kiáltani – de felesleges. Arévalo életszemlélete egészen más, mint a nagy neves kor- és honfitársé; Arévalo esendő hőseinek a rendező nem bocsátja meg kis és nagy bűneiket: a bűntetteket bűnhődés követi; a közösülés után óvatosan lopódzik a szerelem; a nyughatatlan portásfiú sötétkékmajdnemfekete öltönyre ácsingózik. Arévalo alakjai hétköznapibbak Almodóvar alakjainál, történetei egyszerűbbek, elmondva akár az a benyomásunk is támadhatna, hogy filmje önéletrajzi, ahogy honunkban mondják: „így jöttem” film. Jorge, a portásfiú beteg apját ápolja, és hiába küzd egyetemmel, a multik szkülláival, nem nyert bebocsáttatást a jobb életbe. Sorsában egy félnótás barátja osztozik, akivel a bérház tetejéről figyelik a szomszéd ház masszázsszalonját. Jorge testvére – nem derül ki, miért – börtönben ül; egy színjátszó-körben ismerkedik meg Paulával, aki mindegy, hogy kitől, gyereket akar: hogy átkerüljön a börtönkórházba. Életképes spermái – mint kiderül – azonban csak Jorgénak vannak, aki egy beszélőn belemegy abba, hogy Paulát teherbe ejtse. Ki lehet találni a folytatást. Ez az egyetlen baj Arévalo filmjével, ami egyébként joggal nyert számos Goya-díjat (többek közt a legjobb első film díját) – és ez a legnagyobb különbség Arévalo és Almodóvar között: ez utóbbi nem kiszámítható. És nem beszámítható. Minden filmje szívszorító és megható. Arévaloé csak: szívszorítómajdnemmegható.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9056