KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Mátkaság és legényélet

Vincze Teréz

Bride & Prejudice – angol–amerikai, 2004. Rendezte: Gurinder Chadha. Szereplők: Aishwarya Rai, Martin Henderson, Nadira Babbar. Forgalmazó: SPI. 110 perc.

 

Gurinder Chadha rendezőnő maga a megtestesült multikulturalitás (A Csavard be, mint Beckham alkotója Kenyában született indiai családban, London indiai negyedében nőtt fel, férje pedig japán származású amerikai), így szinte természetes, hogy e parádés multikulti extravaganzának az ő kamerája előtt kellett megtörténnie.

A történet híven követi Jane Austen örökbecsű Büszkeség és balítélet című művét. Ezúttal négy Ms. Bakhsi szeretne férjhez menni Indiában, amiért zsémbes mamájuk bármire hajlandó lenne. A főhősnőt Bollywood egyik legfénylőbb csillaga, Aishwarya Rai alakítja (ennek jelentőségét érzékeltetendő elég annyi, hogy 1994-ben ő volt Miss World, ő az egyetlen női sztár a világon, aki mind a Coca-Colának, mind a Pepsi Colának készített reklámfilmet, és 2005-ben a Mattel kisszériában kiadta a róla mintázott Barbie-babát). Szerelme, Mr. Darcy – a multikulti jegyében Martin Henderson, új-zélandi színész alakítja – egy (természetesen) multinacionális szállodahálózat tulajdonosa, ami kiváló lehetőséget szolgáltat arra, hogy legalább minimálisan indokolt legyen a sok színes filmbéli utazás Bombaytől Londonig, Goától Los Angelesig. Mindez persze teljességgel Jane Austen szellemében történik, hiszen az ő regényei is váratlan és szívszaggató elutazásokkal terhesek, mint ahogy a filmbeli kaland–szerelem–kacagás szentháromság is austeni ihletésű. Ugyanakkor Bollywood szellemében 10 percenként dalra fakadnak és táncra perdülnek a színészek, s néha 5-6 percig abba sem marad a színes szári-forgatag.

Mindazonáltal a film bollywoodi musicalnek nagyon-nagyon szolid – akár romantikus komédiának, akár nyugati mértékkel mért musicalnek viszont féktelen és szürreális. E tomboló határsértő kedvben és kevertségben nyilvánul meg vonzereje: vérpezsdítő kultúra-közisége.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8835