KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elvitte a víz

Vajda Judit

Flushed Away – angol-amerikai, 2006. Rendezte: David Bowers és Sam Fell. Írta: Dick Clement és Ian La Frenais. Kép: Brad Blackbourn és Frank Passingham. Zene: Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animation / Dream Works. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 84 perc.

 

Az Aardman Stúdió első teljes egészében kompjuter-animációval készült filmjében szerencsére jórészt csak a technika változott, a hozzáállás nem. Azaz – habár a londoni Kensington negyed alatti csatornák világa, a patkányok és egerek lakta Patkopolisz szemkápráztatóan jelenik meg – a figurák inkább belsőleg, mint külsőleg vannak alaposan kidolgozva. A luxuslakosztályából a vécécsészén keresztül egyenesen a csatornába csöppenő előkelő(sködő) háziegér, Roddy találkozása a patkányok munkásosztályával sikerrel és humorral adaptálja a valódi szociális és társadalmi különbségeket, a főgonosz, az angol Varangy és francia unokatestvére, Le Béka alakjával pedig az Elvitte a víz sokkal intelligensebben csinál viccet a nemzeti különbségekből is, mint a legtöbb élőszereplős film (mint például a közelmúltból A Rózsaszín Párduc vagy a Taplógáz). A filmbolondok most is egy csomó rejtett vagy kevésbé rejtett filmes (Superman, Nosferatu, Bond-filmek stb.), sőt rajzfilmes (Némó nyomában) utalásnak örülhetnek, a nagy egészt tekintve pedig ismét erőteljesen használnak fel ezúttal olyan (al)műfajokat, mint a menekülős-világmegmentős akciófilm és a screwball comedy (egerünk lent a mélyben megismerkedik egy helyes patkánylánnyal).

Az amerikai produkciós partner, a DreamWorks ugyan ott kísért a végső tanulságban és az erkölcsi mondanivalóban, de a rengeteg apró ötlet és az angol humor mindent visz, így a nagy testvér inkább technikailag erősítette az együttműködést. Akinek pedig hiányozna az Aardman-figurák a Wallace és Gromit-filmekben megszokott bumfordisága, az figyelje erősen a háttérben a nyuszit, aki egyenesen az Elvetemült Veteménylényből szökött át vagy az egyik mellékszereplőt, az Albínó nevű verőpatkányt, akinek gülüszemei szintén a klasszikus Aardman-stílust idézik. Nagy élvezetet okozhat a fentieken kívül a betétdalok remek elhelyezése is, amely még egy mobilreklámmal agyonkoptatott számot is új tartalommal képes megtölteni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8816