KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hollywoodland

Váró Kata Anna

Hollywoodland – amerikai, 2006. Rendezte: Allen Coulter. Írta: Paul Bernbaum. Kép: Jonathan Freeman. Zene: Marcelo Zarvos. Szereplők: Adrien Brody (Simo), Diane Lane (Toni), Ben Affleck (Reeves), Bob Hoskins (Mannix), Molly Parker (Laurie). Gyártó: Miramax Films / Focus Features. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 126 perc.

Film-noirba öltöztetett komplex és elgondolkodtató tanmese Hollywoodról, a sztárkultuszról, az álomgyár generálta álomvilágról, a hollywoodi filmgyártásra kevéssé jellemző nyitott befejezéssel. Röviden így lehetne összefoglalni Allen Coulter Hollywoodlandjét, amely az 50-es évek tévé-boomjának nagy sztárjáról és egyben nagy veszteséről, George Reevesről, vagyis Supermanről szól. Reevesért gyerekek milliói rajongtak, ő mégis kudarcként élte meg, hogy a kezdetben csak a pénzért és kiugrási lehetőségéért elvállalt szerep egy életre beskatulyázta, megakadályozva, hogy igazi mozicsillag váljék belőle. Sikertelennek vagy nem elég sikeresnek lenni pedig mindenütt rossz, de Hollywoodban a legrosszabb.

A film cselekménye Reeves tragikus halálával kezdődik, amelynek mai napig felderítetlen körülményeire egy feltörekvő magándetektív keresi a megfejtést, aki mellesleg épp ettől az ügytől reméli az ismertséget. Így elevenedik meg egy, a „kispálya” fogságában rekedt élet története egy másik „kispályás” segítségével. Úgy tűnik azonban, mindez csupán ürügy a bálványimádó társadalom kritikájára és a sikertelenség vagy félsiker szülte frusztráció ábrázolására. A műfaj kívánalmaival ellentétben a meglepetést nem a nyomozás hozza, sokkal inkább, hogy Paul Bernbaum forgatókönyvírónak sikerül a sablonosnak tűnő karakterekben igazi sorsokra lelni. Nem minden gúny nélkül ugyan, de megértéssel kezeli ennek a csalfa álomvilágnak az áldozatait.

A Hollywoodland különös iróniája, hogy egy, a tévésorozatok csapdájában vergődő színész tragédiáját egy olyan elsőfilmes rendező vitte vászonra, aki eddig maga is csak tévésorozatokat (Maffiózók, Szex és New York, X-Akták) rendezett, igaz nem kis sikerrel. Vajon neki sikerül-e kilépnie a televíziózás csapdájából és „igazi” filmes karriert befutnia?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8809