KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Köszönjük, hogy dohányzott!

Schreiber András

Thank You for Smoking – amerikai, 2006. Rendezte: Jason Reitman. Írta: Christopher Buckley regényéből Jason Reitman. Kép: Jim Whitaker. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: Aaron Eckhart (Nick), Maria Bello (Polly), Cameron Bright (Joey), Adam Brody (Jack), Katie Homes (Heather). Gyártó: Content Film/ Room 9 Entertainment/TYFS. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

Hogy a dohánygyárak (más halálosztó hatalmasságok mellett) a Sátán újkori földi helytartói, azt már egy ideje tudjuk, ha máshonnan nem, hát egy rakás hollywoodi filmből kiderül, mennyire elvetemültek. Ott van példának okáért Michael Mann 1999-es opusza, A bennfentes. Persze az Álomgyár már sokkal korábban felvette a társadalmi harcos attitűdöt, igaz, szokásához híven most is kissé későn reagált: az USA Kongresszusának 1971-es, a dohányárukra vonatkozó televíziós és rádiós reklámtilalmához képest az évtized protagonistái még bőven pöfékeltek, Hollywood csak a nyolcvanas években verte ki hősei szájából a blázt. Innentől kezdve már nem számított vagánynak és ellenállhatatlanul vonzónak, ha a vásznon rágyújtottak – a Reagan-éra tiszta hősei csak ritkán vetemedtek ilyesmire, a hamvadó cigarettavég elsősorban a rosszak kelléktárát gazdagította.

Efféle trend láttán nem is csoda, hogy a Thank You for Smoking dohánylobbista hőse, Nick Taylor kifakad, miszerint az a filmkarakter, aki manapság bagóra vetemedik, vagy európai vagy pszichopata. A megfelelő álomgyári ötletgazda felkutatásával lobbistánk újraindítja hát a hollywoodi gépezetet, s hogy nem születik meg a dohányipar számára felbecsülhetetlen reklámértékű űrbéli cigarettázós ágyjelenet Julia Roberts és Brad Pitt főszerepeltetésével, az csak annak köszönhető, hogy a hivatás, erkölcs és család eltérő kívánalmai között vergődő Taylor beengedi szakmáját a magánéletébe, és fordítva.

Az utóbbi idők egyik legjobb amerikai szatírája Jason Reitman sokat ígérő nagyjátékfilmes debütálása (a többek között a Szellemirtók és az Ikrek című komédiákat is jegyző Ivan Reitman fia elsőre a papára tesz, jókora lapáttal). Hozzá kell tenni, a hollywoodi anti-smoking lobby kicikizésével az ifjú direktor is elkésett: a kilencvenes évek retro-hullámának és a neo-noiroknak köszönhetően ma már egyre többen dohányoznak az amerikai vásznakon, jók és rosszak egyaránt (hiába, a hitelesség kötelez, nehéz a múltat megidézni dohányfüst nélkül). Ennek ellenére a Thank You for Smoking szórakoztató darab a dohánylobbiról, valóságos kiskáté PR-osoknak, hogyan kerüljék el a Pokol tüzét, ha a Sátán szolgálatában állnak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8734