KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Da Vinci-kód

Vörös Adél

The Da Vinci Code – amerikai, 2006. Rendezte: Ron Howard. Írta: Dan Brown regényéből Akiva Goldsman. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Tom Hanks (Langdon), Audrey Tautou (Sophie), Ian McKellen (Sir Teabing), Alfred Molina (Aringarosa), Jean Reno (Bezu), Jürgen Prochnow (Vernet). Gyártó: Columbia Pictures / Imagine Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.

 

Dan Brown bestsellerében Langdon, a szimbólumkutató-professzor és bájos menekülőpartnere, Sophie, a kódfeltörő megszállottan hajkurásznak egy rejtélyt keresztül-kasul Párizson, sőt, Európán, a náluk csak még megszállottabb egyházi és egyházközeli figurák árnyékától kísérve. Klasszikus ponyvasztori, mindene megvan: rejtvényfejtés, bujkálás-üldözés, nyomozás, többszörösen összetett tagmondatok és felesleges szóvirágok hiánya: szinte kész forgatókönyv. Külön izgalmassá pedig kultúrtörténeti érdekességei, két évezredes mítoszt döngető, közbeszédet provokáló állításai tették. Vagyis igazi filmalapanyag, gondolhatnánk.

Ron Howard az Egy csodálatos elme referenciájával nem is lenne rossz választás. A film se rossz. De nem is olyan jó, mint lehetne. A regénynek ugyanis a gerincét valóban a filmben is látványosan-atmoszférikusan ábrázolt, váltakozó helyszíneken zajló történések és a köztük megejtett izgalmas futkározások adják – de nem a velejét. A velejét azok a, LeonardoMária Magdolna-tengely mentén elrejtett talányok adják, amelyekből meglepő történelmi teória állhat össze – a regény és a krimi mint fikciós műfajok szempontjából ennek hitelessége gyakorlatilag lényegtelen. A Magdolna-mítosz és a Szent Grál körüli titok ügyesen manipulatív, folyamatos leleplezése „eteti meg” velünk a könyvet, lendíti el kissé a közhelykrimitől – és lendíti előre a filmet is. A probléma nem adaptációs, hiszen nem egy nagy regényhez kellett felérni – csupán egy regényesített irodalmi forgatókönyvet filmre vinni. Azonban vagy a bátorsága hagyta el alkotót, vagy a képzelete: nem erős műfaji mozi – üldözős ponyvafilm készült.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8637